Betekintés művészek és amatőrök otthonába

Az egyik hétvégén részt vettünk a North Bristol Art Trailen, ami idén már tizenegyedszerre került megrendezésre. Ilyen eseményeket a város más részeiben is szerveznek, különböző időpontokban, tehát akár végig lehet járni a kerületeket az év során. Az észak-bristoli főleg a mi egészen közeli környékünkön, St Andrews és Montpelier negyedekben zajlott, illetve Redlandben, de azt a részt most nekünk nem sikerült megnéznünk. A képen látható táblácskával voltak jelölve azok a házak, amelyek részt vettek a programban, már hetekkel előre kitették, szóval lehetett tudni, hogy a környékünkön sok ilyen látogatható ház lesz. Merthogy amellett, hogy szép vagy kevésbé szép, de érdekes képző- és iparművészeti alkotásokat nézegethetünk (és vásárolhatunk, de nem muszáj), Fanni rejtett motivációja pl. az volt, hogy így be lehet jutni idegenek lakásába, és az milyen izgi. Tényleg mókás, persze sok esetben egy lakásban több kiállító is volt, gondolom, ismerősök, barátok összeszervezték, hogy melyiküknél mutatkozzanak be műalkotásaikkal. Ráadásul azért is más ilyen otthonos közegben nézelődni, mert rögtön szóba elegyedik az ember a háziakkal/alkotókkal, volt, ahol teával-kávéval is megkínáltak. Volt, ahol a sütit vagy forralt bort nem ingyen adták, viszont egy, volt prostituáltakat segítő civil szervezetnek adományozták a bevételt.

Néhány helyszín nem magánház, hanem eleve közösségi hely, mint templom vagy kávéház, és ott egyéb program is volt, a St Andrews park mellett lévő St Bart's templomban pl. mindkét nap délután koncerteket voltak. Fellépett ott harmonikás, énekkar, jazz zenekar és női big band is. Nagyon hangulatos volt a helyiek által sütött sütit majszolva és a tejes teát kevergetve hallgatni a zenét.

És akkor most bemutatjuk, milyen helyeken jártunk.


John Leggatt festményei (ezen a helyen találkoztunk egy idős nénivel, aki szintén fest és aki 56-ban sok magyar menekülttel találkozott, annyit tudott magyarul, hogy kanyaró és Mi a neved?):

Felöltözött Fanni akt előtt

Sarah Woodrow kosarat fon, ami Fanni szerint eléggé uncsi, viszont csinált néhány funkciótlan, ámde érdekes darabot is, amik üdítően különböznek a szokásos tárolóedény formáktól és színben is sokkal barátságosabbak.

Szép színes izé (szobor?)

Minimálkarácsonyfa

A művész kezei munka közben

Nick Gerolemou leginkább a környéket festi, végülis a St.Andrews park elég szép táj és nem kell messzire cipelni a festőállványt.

Itt külön felhívnám a figyelmet az aranyos madaras tapétára a festő otthonában

Debby Bird nagyon érdekes dolgokat csinál textillel és időnként más anyagokkal, festi, aztán hímzi, tűzi. Készít mindebből képeket, de brosst, hordható díszeket is.

Ez mind pici kis textilkép

Jane Reeves fest, vászonra vagy üvegre, Fanninak a tenger-képe, Boldinak az üvegházikók tetszettek.

 

Több helyen is, ahol beszélgettünk emberekkel, elmesélték, hogy már jártak Budapesten, és mennyire tetszett nekik, főleg mindenki a fürdőkért volt oda. Paul Bullivant, aki fotós, de amúgy építész és civil szervezetekben is önkéntes, a St Bart's templomban állított ki és igyekezett házigazdaként bánni mindenkivel (bár bevallása szerint ateista, de rögtön elmondta rosszalló véleményét az anglikán egyház legfrissebb döntéséről, miszerint a nők továbbra sem lehetnek püspökök) nagyon kedves volt, és nemcsak hogy elbeszélgetett velünk Budapestről, de igyekezett másokkal is összeismertetni minket, továbbá biztatott, hogy lépjünk be a Friends of StAndrews park társaságba. És a végére pedig itt van néhány kép a St Bart's templomból, ahol ekkor éppen egy jazz-zenekar játszott.