Na szal az úgy volt, hogy amikor Bristolba jöttem, még nem tudtam, mit fogok dolgozni. Már egy hónapja itt voltam, amikor egy ügynökségen keresztül kaptam egy ideiglenes munkát egy raktárban. Egy extrém sportszereket forgalmazó cég raktárát kellett felszámolnom másodmagammal. A főnök angol volt, aki korábban a cégnél vezető beosztásban dolgozott, aztán amikor megszületett a lánya, felmondott és elköltözött az isten háta mögé, a skót határ közelébe (Cumbriába). Szegénynek rá kellett jönnie, hogy oly távol a családtól nehéz dolgozni és csecsemőt gondozni, ezért visszajött Bristolba a feleségével. A régi irodai munkája helyett azt a (tróger) feladatot kapta, hogy a raktárépület kiürítését vezesse. A másik munkatársam egy második generációs pakisztáni bevándorló volt, aki annyi hülyeséget beszélt össze-vissza, hogy az már jobban fájt, mint a hátam meg a karom a sok cipekedéstől. Olyanokat mondott pl., hogy egyszer, amikor összeveszett valakivel a suliban, az unokatesói és a haverok 10 autóval és AK-47-es géppuskával jöttek le Birminghamből megvédeni őt. Na ja...
Az értékes holmik javát még az érkezésemet megelőzően elszállították. Pár dolog maradt még, amit raklapokra kellett pakolnunk, hogy elszállítsák az új raktárba. A maradék holmikat kidobásra ítélték. Volt olyan, hogy egy nap több száz régi rollert, ruhát és alkatrészt kellett kidobnom. 2 hónap alatt kb. 10 konténert töltöttünk meg szeméttel és értékes dolgokkal egyaránt. Az eszem megállt. A meló végén még a raktár gigantikus polcszerkezetét is lebontottuk, ami kicsit befosós munka volt, főleg amikor 6-8 méter magasra kellett felmásznunk, hogy elkezdjük szétszerelni az álványzatot. Komolyan olyan volt, mintha magam alatt vágtam volna a fát.
A legjobb az egészben az volt, hogy találtam egy régi gördeszkát, amivel nagyon jól lehetett gurulni a hatalmas (és addigra üres) raktárépületben. A nap végén a főnök azt mondta, hogy dobjam ki a deszkát, mert senkinek nem kell. Megkérdeztem, hogy megtarthatom-e? Azt mondta, naná. Így történt, hogy elkezdtem gördeszkázni.
Egy másik remek dolog ebben a szar munkában az volt, amikor kamionra kellett pakolnunk vagy 20 raklapot. A főnök megkérdezte, hogy tudok-e targoncát vezetni. Mondtam, hogy nem. Erre ő felajánlotta, hogy megtanít. Egy óra alatt megtanultam, igazi extrém sport volt ez is. Kezdem érteni azokat, akik a munkagépek szerelmesei.
A deszkázás Bristolban elég népszerű, vetekszik a bringázással. Annyi fiatalt láttam, akik így közlekednek, hogy ihletet kaptam egy fotósorozathoz. Ez következik most:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése