Brit bangladesi nők 1. Étkezés

Azt gondoltam, kezdem egy ilyen könnyedebb kis témával, az evéssel, ételekkel. Az én kolléganőim ettek mindenféle ételt, persze volt, aki inkább hagyományos ázsiai kaját, de nem kizárólagosan. Volt, aki maga főzött otthon, sőt, nemcsak magának, hanem esetleg idősebb rokonoknak is. Volt viszont olyan is, aki nem igazan tudott főzni, és pláne azok, akik rokonokkal, szülőkkel vagy anyóssal-apóssal laknak együtt, viszonylag ki voltak szolgálva ilyen tekintetben. Volt olyan kollégám, aki panaszkodott, hogy unja már a sok rizst, változatosabban kéne főzni, a férje nem akarja ugyanazt enni több napon keresztül, stb. Sokszor voltak közös ebédelések, akár az otthonról hozott maradékot ettük együtt, akár a környéken vettünk valamit. (Nekem volt egy kedvenc helyem, ahova más is jött velem időnként, egy egészen egészséges kajákat árusító hely, spanyolok működtették azt hiszem, sokféle salátával, vega kajával.) 

Egy új sorozat – Brit bangladesi nők

Fél éven át Londonban egy olyan szervezetnél dolgoztam, amit bangladesi nők alapítottak 26 évvel ezelőtt, és aminek az egyik fő profilja még ma is a londoni bangladesi nők támogatása. Ezért aztán a munkatársak között is sok bangladesi származású nő volt. Ez nekem nagyon érdekes tapasztalat volt, mivel korábban sosem kerültem kapcsolatba ázsiai nőkkel (férfiakkal sem), pláne nem muzulmán ázsiaiakkal. Szóval kicsit tartottam is tőle meg persze kíváncsi is voltam, milyen lesz ott dolgozni. Fél év persze nem olyan sok, de azt hiszem, azért tanultam pár dolgot tőlük-róluk, és azt gondoltam, ez talán másnak is érdekes lehet. Ezért indítok egy kis sorozatot arról, milyennek is láttam én őket, és miket tudtam meg a velük és más kollégákkal folytatott beszélgetésekből.