Azt gondoltam, kezdem egy ilyen könnyedebb kis
témával, az evéssel, ételekkel. Az én kolléganőim ettek mindenféle ételt,
persze volt, aki inkább hagyományos ázsiai kaját, de nem kizárólagosan. Volt,
aki maga főzött otthon, sőt, nemcsak magának, hanem esetleg idősebb rokonoknak
is. Volt viszont olyan is, aki nem igazan tudott főzni, és pláne azok, akik
rokonokkal, szülőkkel vagy anyóssal-apóssal laknak együtt, viszonylag ki voltak
szolgálva ilyen tekintetben. Volt olyan kollégám, aki panaszkodott, hogy unja
már a sok rizst, változatosabban kéne főzni, a férje nem akarja ugyanazt enni
több napon keresztül, stb. Sokszor voltak közös ebédelések, akár az otthonról
hozott maradékot ettük együtt, akár a környéken vettünk valamit. (Nekem volt
egy kedvenc helyem, ahova más is jött velem időnként, egy egészen egészséges kajákat
árusító hely, spanyolok működtették azt hiszem, sokféle salátával, vega kajával.)
Egyik kollégám se volt vegetáriánus vagy vegán, ettek húst rendesen. Hetente
legalább egyszer kimentünk valamelyik közeli csirkéshez (mindenkinek másik volt
a kedvence, szóval kompromisszumra kellett jutni), egészségtelen rántott
csirkecombot, -szárnyat enni sült krumplival vagy csipsszel, kólával. Ők mindig
jó sok szószt tettek rá mindenből (majonéz, ketchup es persze a csiliszósz). Amúgy
is ettek mindenféle kultúrából származó ételt, bár nyilván húst (és pl. gumicukrot!)
csak halalt, azaz az iszlám által megengedettet (nagyjából hasonlóak a
szabályok, mint a kóser konyhában, már ami a húsevést és az állatok levágását
illeti). De szó esett róla, hogy mentek pizzériába,
csirkeevős helyre, stb. Volt, hogy valaki hozott be több adag kaját a
többieknek is, amikor otthon nagy vendégeskedés volt és maradt étel.
Szép
emlékeim fűződnek a konyhai közös ebédelésekhez, beszélgetés, sok nevetgélés
közepette töltöttük ott az időt. Általában evőeszközzel ettek, de volt,
hogy kézzel, pl. a rizses húst. Az ázsiai kaják közül a biryani eléggé gyakori –ezt csinálják csirke- és bárányhússal, vagy hallal, illetve vega változata isvan, illetve más ázsiai (indiai/pakisztáni/bangladesi) kaják is, mint a korma,
tikka masala. Amikor kérdeztem, mi a tipikus bangladesi kaja, azt mondták,
nincs nagy különbség a bangladesi, indiai, pakisztáni ételek között, talán a
bangladesiben gyakoribb a hal, mint a hús, mivel szegény ország, viszont halat
sokfélét lehet ott fogni. Mindent rettentő sok chilipaprikával illetve chiliszósszal
ettek. Amikor egyszer egyik kollégám vendégségbe hívott mindenkit magához, és mindannyian
vittünk ételt, volt, aki csirke kormát hozott, a háziak valami ázsiai bárányt
főztek, az egyik recepciós csaj nagyon finom krumplis és hagymás rántott
nudlikat (nem tudom jobban leírni), de volt, aki nem maga főzött, hanem kész
kaját hozott. Mindemellett az én bulguros-fetás salátámnak is nagy sikere volt.
 |
| Csirke biryani |
Eleinte sokat kérdezgettek, milyen kaják
vannak Magyarországon, mik a tipikus magyar ételek. Én elmondtam, hogy személy
szerint nem rajongok a tipikus és hagyományos magyar konyháért, de azért elmeséltem
nekik, mi a gulyás, pörkölt, túrós csusza, paprikás csirke, paprikás krumpli.
Kiderült aztán, hogy a bangladesieknek is van egy nagyon hasonló ételük, mint a
bundáskenyér, csak ők általában magát a tojásos cuccot megcukrozzák, amiben a
kenyeret kisütik.
Alkoholt nyilván nem ittak a vallásuk
miatt, általában üdítőt, és a legtöbbjük jó brit módjára teát (tejjel), néhányuk
kávét ivott. A gyógy- és gyümölcsteákat nem nagyon szerették és időnként
nevettek rajtam, hogy én mennyi teát iszom. A délutáni teázás szokása itt is
megvolt, mint előző, bristoli munkahelyemen, 3 körül, lehetőleg valami keksszel
vagy sütivel. Reggelire szerettek valami édeset enni, ha mást nem, kalácsot
pirítottak és a tejes teába mártogatták. Időnként hoztak be keleti nagyon
cukros édességeket, de azt nem mindegyikük szerette.
 |
| A világ egyik legártalmasabb édessége: színtiszta cukor és olaj. Az utcán árulják |
Bár nem töltöttem el egy egész évet velük, amikor elkezdtem dolgozni, néhány kollégám éppen böjtölt. Most, hogy utánanéztem, ez egyáltalán nem kötelező, hiszen nem Ramadán volt, hanem a haddzs zarándoklat időszaka. Ennek a végét jelzi az Eid-al-Adha, ami egyúttal Ábrahám áldozatát (vagy legalábbis áldozatkészségét) is ünnepli és ilyenkor nagy családi lakomát ülnek. De a böjtölésről majd írok a vallásról szóló részben hosszabban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése