Újabb tapasztalat az angliai demokráciából

Még bristoli évünk alatt Boldi egész sorozatot szentelt a helyi demokrácia témájának, a polgármesteri kampány és a független mozgalom bemutatásának. Ennek darabjait itt és itt és itt meg itt meg itt meg itt találhatjátok, szerintem érdemes végigolvasni annak, akit érdekel a (helyi, városi) politika.

Most pedig nekem sikerült tapasztalatot szereznem az itteni demokratikus folyamatokról, méghozzá úgy, hogy szavazóbizottsági tag voltam a helyi önkormányzati és EU-s választásokon.

Mivel december óta a greenwichi önkormányzatnál dolgozom, lehetőségem volt jelentkezni a választásokkal kapcsolatos különmunkára. Én elsősorban poll clerk akartam lenni, méghozzá a választás napján. Gondoltam, az egy hosszú nap lesz, de legalább egy nap alatt letudom a dolgot és még pénzt is keresek. További lehetőségek lettek volna még a másnapi szavazatszámláláson részt venni, vagy már a megelőző hetekben postai szavazatokat számolni és hasonlók. Sikeres volt a jelentkezésem, beválasztottak, és részt kellett vennem egy másfél órás gyorstalpalón is, ahol a már korábban elolvasott kézikönyvet dolgoztuk fel, többek között életszerű szituációs gyakorlatokkal megspékelve. Úgyhogy már ott kipróbálhattam, milyen az asztal mögött ülni és a szavazólapokat osztogatni.

Aztán még az is kiderült, hogy a közvetlen főnökömmel együtt ugyanazon a szavazóhelyen leszünk, mindketten újoncok, egy harmadik nő 20 év választási tapasztalattal lesz pedig a "presiding officer". Neki sokkal többet kellett tudnia a különleges esetekről és rá maradt az adminisztráció jelentős része is, valamint a szavazatok/urnák központba szállítása.

Na de ne rohanjunk így előre. Angliában mindig csütörtökön van választás - nem tudom, miért -, most is így volt, május 22-én. Az ország nagy részén voltak önkormányzati választások, így Greenwich kerületben is, 17 választókörzetből kerülnek be a greenwichi önkormányzati testületbe (tanácsba) a képviselők, szám szerint összesen 51-en. Szavazni mindenkinek a saját körzetében induló jelöltekre lehet, egy-egy párt több jelöltet is indít, mivel körzetenként általában 2-3 képviselő jut be a tanácsba (gondolom, a körzet méretétől függ). Mi Blackheath-Westcombe körzetbe tartozunk és én is ebben a körzetben dolgoztam a választások napján. Csak az szavazhat, aki regisztrálva van, e célból minden évben minden háztartásba kiküldenek egy papírt, megmutatva, jelenleg ki van azon a címen regisztrálva választópolgárként, és ezen lehet jelezni, ha változás történ:, költözés, valaki betöltötte a 18-at, stb. Ennek ellenére persze van, hogy valaki megjelenik a szavazókörzetben és szavazni szeretne, miközben nem is regisztrált...
Érdekesség, hogy ha regisztrálva vagy, akkor csak magadat kell vinni és bemondani a neved és címed és már szavazhatsz is. Nem kell semmi személyazonosító, sem a poll card, azaz szavazási értesítő. Sokan azért ezt mégis elhozzák, szerencsére, mivel ez nagyban segíti a bizottság munkáját - gyorsabb kikeresni az illetőt a jegyzékből a száma alapján.

Szavazni reggel 7 és este 10 óra között lehet, ez azt is jelenti, hogy nekem már reggel 6-ra oda kellett mennem, hogy felállítsuk a szavazófülkéket (könnyű alumínium lapracsomagolt pakk), kitegyünk minden fontos feliratot és tájékoztatót, átnézzük a papírokat, lepecsételjük a szavazóurnákat, megvizsgáljuk, kerekesszékkel is minden hozzáférhető-e. És persze volt, aki már reggel 7 előtt ott toporgott (kora reggeli futó) és arra várt, hogy hivatalosan is megnyíljon a szavazókörzet és leadhassa a voksát.

Mint már írtam, hárman voltunk a körzetben, egész nap, nem volt váltás. A főnöknéni leginkább felügyelt minket, adminisztrált (pl. óránként össze kellett írnia, hányan szavaztak), segített a problémás szavazóknak, és ha mi szünetet tartottunk, beugrott helyettünk. Mi ketten pedig szépen összecsiszolódva a 15 óra alatt elkértük az odaérkezők címé-nevét (vagy kártyáját), leellenőriztük, rajta vannak-e a jegyzéken, megjelöltük a jegyzéken a nevüket, felolvastuk hangosan a jegyzékszámukat, amit a másikunk beírt a szavazólapok számait tartalmazó listára, majd kiadtuk nekik a kétféle szavazólapot, kihangsúlyozva, hogy a helyi választásokon max. 3 szavazatuk van, az EP-választásokon csak egy. Ezután már szépen elvégezték a dolgukat, azaz leszavaztak és a legtöbbjük az urnákat is megtalálta és arra is rájött, hogy a sárga papírral jelöltbe kell a sárga papírt dobni, míg a fehérrel jelöltbe a fehéret.

Alapvetően szórakoztató élmény volt, hiszen megnézhettem, milyen emberek laknak ezen a környéken (nem a közvetlen környékünk, hanem a Greenwich Parkhoz közelebb lévő terület, többségében családi házakkal, pár soklakásos magasabb házzal). Eddig is tudtam, hogy bár egész Greenwich kerület eléggé kulturálisan és etnikailag keverék, a mi részünk és általában a nyugati vége a legfehérebb. Ez fokozottan igaz erre a körzetre, ahol én dolgoztam. A szavazók nagy része fehér volt, nők és férfiak vegyesen, inkább középkorúak és annál idősebbek. A kivétel néhány indiai család volt, illetve pár fekete. Voltak nem brit fehérek is jópáran, a listán 3 magyar hangzású nevet is találtam, közülük végül csak egy jött el szavazni. Főként amolyan értelmiségi kinézetű, jólszituált emberek voltak ezek. Sok 3-4 gyerekes család is volt, a 3-4 gyerek az ugye mind nagykorú már, különben nem lenne rajta a listán. Vicces volt látni a különböző napszakokban felbukkanó különféle családtagokat. Számomra meglepően - de ez is a lakók foglalkozási sajátosságának tudható be szerintem - egész sokan jöttek napközben is szavazni és nem volt olyan kiugróan nagy roham a munkaidő után. Jöttek jópofa idős nénik együtt, gondolom, szomszédok, kasmírpulcsis-zakós őszhajú bácsik csinos feleségükkel, középosztálybeli anyák kisgyerekükkel, óvodából beugorva. Nem sokat beszélgettünk velük nyilván, mivel nem ez volt a feladatunk, bár voltak, akik kedvesek voltak, vagy éppen kitartásra biztattak. Akadtak persze bolondok is, meg kekeckedők, pl. egy pasi, amikor szóltunk neki, hogy csak vakvezetőkutyát lehet behozni, kiakadt és azt mondta, ez nem is igaz, mert épp tegnap hallotta a rádióban, hogy még részegen is el lehet menni szavazni. (Azt hiszem, nem véletlen, hogy pont ezt a példát hozta fel.) Volt hóbortos külsejű pasas, aki, amikor szavazólapját becsúsztatta az urnába, azt mondta, ez az ő manifesztója - amúgy "I vote for UKIP" matricát viselt a zakóján. (Nálunk nem volt UKIP képviselőjelölt a kerületi választáson, gondolom, ezen akadt ki annyira.) Egy nagydarab fekete csaj babakocsival és vékonnyá aszott anyukájával (vagy nagymamájával?) jött, az anyja nem értette, mi az, hogy EU-választás, azt hitte, csak helyi választások vannak. Erre a csaj előadta, hogy most arról szavazunk, hogy maradjunk-e vagy kilépjünk az EU-ból. És elkezdte győzködni anyját, hogy fontos, hogy szavazzon és a bennmaradás mellett, mert ha nem teszi meg, akkor majd egyszercsak őt is hazaküldik innen. Erre a néni: de hát én brit vagyok, itt élek már több évtizede... 
Általában a legtöbben szerintem a helyi választások miatt jöttek el, és meglepődtek, amikor meglátták a hosszú listát az EP-választásokra, rajta olyan pártokkal, mint pl. az Animal Welfare Party (Állatjóléti Párt), a Harmony Party, aminek a szlogenje: Zero-Immigration, More Jobs, Anti-Globalization (Nulla bevándorlás, Több állás, Anti-globalizáció) vagy az egyszerű NO2EU. Mi csak semlegesen mosolyogtunk, mivel pártatlannak kellett maradnunk, amikor ezeken a neveken hahotáztak páran.

Különben majdnem minden különleges eset előfordult nálunk, erre én nem is számítottam. Volt, aki a postai szavazatát nálunk adta le, mert elfelejtette a postán feladni (ehhez joga van), volt, aki proxyként mások helyett (is) szavazott, volt vak bácsi, aki Braille-os segédlettel szavazott, volt kerekesszékes néni, akinek a fia segített, de nem volt hajlandó az ezt igazoló papírt aláírni. Voltak emberek, akik megjelentek, bár nem szerepeltek a listán. Volt, akinek szavazati értesítőkártyája is volt. Ilyenkor mindig a központtal kellett konzultálni és aztán kiadni nekik a szavazólapot, ha a központi listán szerepeltek. Így aztán adtunk ki extra szavazólapokat és új regisztrációs számokat is. És volt persze, aki a színkódolás ellenére rossz urnába dobta a szavazatát (ez igazából nem olyan vészes, mert urnanyitáskor úgyis szín alapján szétválogatják őket). Csak anonim szavazónk nem volt, de az gondolom, eleve elég kevés van egy kerületben. Jött központi ellenőrzés is, de polling agentek szerencsére nem voltak, akik a helyiségben üldögélhetnek és nézik, kik jönnek szavazni. Voltak viszont tellerek, ők olyan párt-szimpatizánsok vagy pártemberek, akik a szavazóhelyiség előtt ülnek és megkérdezik a szavazásra érkezőktől a számukat vagy a nevüket és címüket. Így ők is jegyzik a saját regisztrációs listájukon, kik voltak már szavazni, és akkor a nap folyamán még a párt tudja mozgósítani azokat, akik nem szavaztak - végigkopogtat, gondolom.

Mivel napközben volt egy nagy zuhé is, a tellereket be kellett engedni a folyosóra (a szavazóhelyiségbe tényleg nem jöhetnek be), és elég idegesítő volt a beszélgetésük. Én kissé somolyogtam magamban, amikor azt hallottam, hogy két idősebb teller, mindkettő nő, arról beszélget, vannak, akik csak a helyi választáson szavaznak, mert EU-s állampolgároknak külön kellett regisztrálni, ha az EP-választásokon is itt, Angliában és nem a saját országukban akartak szavazni (így tettem én is). Az egyik nő azt mondja, igen, sok az európai, és ez nem jó, mert megterhelik az egészségügyet meg az iskolákat is. Erre a másik: szerintem kifejezetten jó, hogy egyre több európai jön, sokféle népek, az jót tesz nekünk. Az első nő aztán később a saját gyerekeiről mesélt, elmondta, mindegyik magániskolába járt, és milyen remek helyekre mentek aztán egyetemre, majd szuper állásaik vannak. A másik néni: nekem meg midnen gyerekem állami iskolába járt, és nagyon jó oktatást kaptak, nagyon jól boldogulnak most is. Az egyik néninek kezdettől fogva feltűnt az akcentusa, indiai, a másik gyönyörű British English-t beszélt. Na szerintetek melyik volt a munkáspárti és melyik a konzervatív teller? :)

Akit az eredmény is érdekel: a mi körzetünkben 2 munkáspárti és egy konzervatív képviselő került be. A greenwichi önkormányzati testület pedig összesen 43 munkáspárti és 8 konzervatív képviselőből áll. Sajnos nem került be egy zöldpárti sem, viszont szerencsére nincs ott UKIP-es vagy Lib-Dem. És amire kicsit büszke vagyok - bár nem az én érdemem: a mi körzetünkben volt majdnem a legmagasabb a részvételi arány, 47,69%, míg a kerületi átlag 37,25%. Sajnos az EP-választáson elég sokan szavaztak azért a UKIP-re (3000-rel többen, mint a konzervatívokra és több, mint kétszer annyian, mint ahányan a zöldekre). De többségében Greenwich azért még mindig egy munkáspárti kerület.