Gondolom, sokan feltételezik, hogy a brit bangladesi kolléganőim sokat küzdenek a hagyományos nemi szerepelvárásokkal. Vagy hogy az ő társadalmuk konzervatív a nemi szerepeket illetően, akár kulturális, akár vallási okokból. Ez persze igaz is meg nem is. Írtam már a szervezett házasságokról, vagy a ruhákról, amiket viselnek. Persze e szempontból sincs egyformaság, és egy csomó más dolog tekintetében pedig modern társadalomban élnek ők is (amennyiben a modern = nemek egyenlősége, nemi szereplehetőségek sokszínűsége).
Például ugye minden kolléganőm dolgozott, még ha nem is teljes munkaidős, de fizetett állásban. A részmunkaidő meg amúgy sem a bevándorlók vagy nem fehérek munkavégzési formája itt Angliában, sokan dolgoznak részmunkaidőben, akár azért, mert ezt választották, akár mert ez jutott (pl. mint én jelenleg). Szerintem klassz dolog, hogy itt nem feltétlenül gátol a munkahelyi előrejutásban, hogy nem teljes munkaidőben dolgozol. A mi szervezeti igazgatónk pl részmunkaidőben dolgozott, 10 éven át volt igazgató, közben szült 4 gyereket, időnként emiatt elment egy időre, aztán visszatért a munkába. A kolléganőim egy része már házas sőt gyerekei is vannak, mégis dolgoznak, tehát egyértelműen nem az egykeresős, családeltartó férfi-modell működik náluk. Volt, aki azt mondta, ha gyereke lesz, kevesebbet szeretne dolgozni, volt, aki nem gondolkodott ilyenen. Mindenesetre kijelentették, semmiképpen sem akarnának anyagilag a férjüktől függeni, jövedelem nélkül élni.
Többször is beszélgettünk a háztartásról, otthoni munkamegosztásról, és számomra elég érdekes volt, amit megtudtam róluk. Amikor fiatal kolleginánk mesélte - felháborodva - hogy az öccse elvárja, hogy ő meg a női családtagok leszedjék az asztalt étkezés után, a többiek eléggé kiakadtak. Mint kiderült, többeknél a főzés, terítés, asztal leszedése, mosogatás közös munka, amit férfiak és nők együtt végeznek. Ahol fiatalok laknak együtt, a szülők főznek főleg, de amikor ők nincsenek otthon, mindenki kiszolgálja magát a hűtőből, vagy összeütnek közösen valami kaját, vagy rendelnek, stb. Egyik kolléganőm mesélte, hogy a sógornője eléggé meg volt lepődve, amikor a családba került (ugye a nők általában a férjük családjához költöznek az esküvő után, amíg még nincs saját otthona a párnak). Úgy kellett rászólni, amikor evés után pár pattant fel, hogy letakarítsa az asztalt, hogy ne csinálja, ez nem csak az ő dolga. Állítólag amikor hazajár a szüleihez, ott mondogatják neki, hogy a férje családjánál biztos sokat pihen. Szóval itt is vannak különböző családok - kb. mint mondjuk egy vidéki magyar és egy budapesti háztartás különbözősége. Ugyanez a kolléganőm mondta, hogy milyen jó, hogy a bátyja főz, takarít, mos, stb, mert most, hogy már megszületett a 3. gyerek és mindegyik 5 év alatti, a sógornője nem is bírna a gyerekekkel foglalkozni, ha nem lenne még egy ember, aki csinálja a házimunkát. Nagyjából mindegyik kolléganőm kijelentette, mennyire fel lenne háborodva, ha csak a nőknek kéne a házimunkát csinálni a családban.
Csevegtünk a gyerekvállalásról is, egyik kolléganőm pl. aki nemrég ment férjhez, mondta, hogy szeretnének gyereket, el is kezdtek próbálkozni, de még nem jött össze, de ha nem megy máshogy, mindketten szívesen fogadnának örökbe is.
Beszélgettünk mindenféle női dolgokról is, az azért elég vicces volt, amikor a fiatalka kolleginának végre leesett a tantusz, hogy a gyógyszer, amiről a környezetében a nők beszéltek, hogy beszedik, ha hosszabb utazásra mennek (pl. a Haddzs nevű zarándokútra), az tulajdonképpen fogamzásgátló tabletta... És az meg nagyon vicces látvány lehetett, amikor a menő okostelefonokat használó kollégákkal egymásnak mutogattuk, ki milyen telefonos menstruációs naptár applikációt használ. :)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése