Nálatok laknak-e állatok?

Nálunk igen.

Régóta tervezzük ezt a bejegyzést, persze lehet, hogy az angliai - közelebbről jelenleg a londoni - állatvilág csak számunkra érdekes, de az a pár lelkes rajongónk (rokonok, barátok) úgyis elolvassa, másnak meg úgyse szánjuk.

Mi egy szigeten élünk, és emiatt kissé más itt a növény- és állatvilág, mint Magyarországon, az éghajlat is kicsit más, szintén szabad szemmel látható különbségeket eredményezve. Pl. a papagájok és a pálmafák. Nem vicceltem. De erről majd később.

Hogy valami rendszert vigyünk az itteni állatvilág bemutatásába, használjuk az állatrendszertant!

Kezdjük a puhatestűekkel - hát közülük főleg csigákkal találkozunk, érdekes módon itt sokkal több a (rusnya, barna, kakihoz hasonlító) meztelencsiga. Az, hogy kagylók vannak a tengerparton, gondolom, természetes.

Az ízeltlábúak már egy érdekesebb csoport (tudom, törzs). Tapasztalataink szerint itt kevesebb a légy, muslica, illetve a szúnyog nyáron (télen meg tökre ritka). Viszont szemmel láthatóan több a méh a parkokban, kertekben lévő virágokon. Mindez a nagy globális méhpusztulás ellenére. A rovarokkal kalandunk is volt: előző lakhelyünkön, Bristolban, bolhák jelentek meg az egész házban. Valószínűleg egy előző lakó, illetve annak macskája hozta be őket a házba, aztán remekül elvoltak a padlószőnyegben, meg persze a lakók (beleértve minket) testén. Bolhát elkapni nem könnyű, de amúgy nem is lehetetlen, sporttá vagy megszállottsággá is kinőheti magát ez a tevékenység, lehet számolni, melyik nap mennyi volt a fogás. Ha sikerült elkapni, köröm között össze kell nyomni - ekkor konkrét bizonyítéka is lesz annak, hogy vérszívó - vagy csak simán vízbe dobva elpusztítani. A bolha elpusztítását célzó küzdelem elég kemény, de nem lehetetlen. És nem kell hozzá kihívni marha drága rovarirtókat sem. Csak simán le kell bombázni őket. Szőnyegbombázni - azt hiszem, ez a megfelelő kifejezés ez esetben. Vásárolni kell spéci füstbombákat (azért spéci, mert rovarirtásra van kifejlesztve), ezeket el kell helyezni a ház különböző helyiségeiben, ablakokat, ajtókat be kell zárni, hogy a füst ne menjen ki, majd a bombákat meggyújtani és a házat elhagyni pár órára - mondjuk közös programként pub quizre menni. Nyilván egy több lakóval rendelkező házban kissé nehézkes összeszervezni a dolgot - hogy senki se maradjon véletlen otthon a füstben, de nekünk sikerült. Ja, a füstjelzőt ki kell kapcsolni előtte.

A füstbombázás után pár órával, amikor visszatértünk a házba, alaposan ki kell szellőztetni és felporszívózni (a halott bolhákat, gondolom). Nekünk ez a módszer bevált, a bolhák eltűntek.
Ágyi poloskával még nem volt dolgunk, bár az is megtalálható itt állítólag. 

Néhány angol pedig egész közeli kapcsolatba került brazíliai (vagy nem brazíliai, mindenesetre nem európai) mérgező pókokkal, amikor banánt vásároltak.
Hüllőkkel és halakkal nem nagyon találkoztunk, kivéve az üzletek polcain, a skót lazac pl. eléggé finom... Kétségkívül több halat eszünk, mióta itt élünk, és igyekszünk túllépni a tonhal, fehét tengeri halfilé, szardínia háromszögéből. Állítólag bizonyos angol parkok tavában megjelentek óriási teknőcök - ezek valószínűleg elengedett háziállatok voltak. Mi azonban még nem láttunk ilyet.

Ez angolna, vagy mi? (Hastingsi tengerparton)

Madarak tekintetében azonban nagy a kínálat és bár mi egész közel lakunk széles és zajos utakhoz, a mi kertünkben is gyakran látni különféle rigókat (fekete, és nem fekete), vörösbegyet, cinkéket (széncinege, fenyvescinege), szarkát.

Fanni egyik kedvence (Regent's Park)

Érdekes módon itt elég kevés a veréb, és a sima városi galamb mellett gyakori a gerle is. A veréb helyett egy annál nagyobb, mondjuk olyan rigóméretű, barna pöttyös madár van mindenütt, az emberektől csöppet sem félve, kajamaradékokra rájárva a városokban. Nem vagyok 100% biztos, de talán seregélyekről van szó (vagy énekes rigóról, ahogy most a képeket nézem). Persze vannak varjak és sirályok is, utóbbiak eléggé erőszakosak időnként, de főleg a víz közelében. Hozzánk közel van egy óriási mező, a Heath, egy kis tóval, ott pl. sok madár fészkel, vadkacsák, egy másik kacsa, ami fekete és piros a csőre, vadludak (sajnos nem tudom én magyarul - se angolul - ezeknek a nevét). Minden nagyobb londoni parkban vannak mindenféle gázlómadarak, récék, gémek, valamint hattyúk. Itt nézegethettek angol madarakat.

Vadludak

Távolba meredő gém

Ez is valamilyen vadlúd

Egy érdekesség: Wellsben a püspöki palota körüli vizesárokban élő hattyúknak állítólag évszázadokkal ezelőtt megtanították, hogy egy csengőt kell meghúzniuk a csőrükkel, ha ételt akarnak kapni.

És van, ahol a mindenféle ragadozómadarakat külön kiállítják, mi pl. Battle-ben, Hastings közelében láttunk ilyen "kiállítást".

A papagájokkal tényleg nem vicceltem. Londonban, illetve Dél-Angliában jelentős papagájpopuláció él vadon. Elsősorban az Örvös/kis sándorpapagáj él nagy tömegével, a mi környékünkön is lehet látni, elsősorban  Greenwich Parkban. Különféle városi legendák keringenek arról, hogy kerültek a szabadba. Az egyik verzió szerint az Afrikai királynő című film 1951-es angliai forgatásán szabadultak el a trópusi madarak, egy másik szerint egy heathrow-i egzotikus állat-szállítmányból szabadultak ki, illetve Jimi Hendrix engedett el néhányat (?). Minden valószínűség szerint kiszabadult, elszökött háziállatokról van szó, és először 1969-ben figyelték meg őket a vadonban. Azóta nagyon durva ütemben szaporodnak, évente 25-30%-kal nő a létszámuk. 2010-ben kb. 32 ezer példány élt Angliában. Látszámuk már meghaladja több őshonos vadonélő madárfaj létszámát (pl. harkály). Állítólag azért érzik ilyen jól magukat itt, mert eredetileg még a Himalája csúcsain is megtalálhatóak - ahhoz képest itt tényleg elég enyhe a klíma.

Papagájok túlünk nem messze, a Greenwich Parkba vezető út mentén

Komoly gondokat is okoznak, pl az a pár ezres csoport, akik Heathrow közelében élnek, zavarják a repülőket, mások a szőlőt dézsmálják, vagy templomok tetején rágják át magukat, hogy odafészkeljenek. 2009-ben a kormány felvette a kártevő madarak listájára a papagájt, ami többek között azt jelenti, hogy ha gondokat okoz, akkor szabadon, engedély nélkül le lehet lőni.

Ami az emlősöket illeti, szintén számtalan állat él a környezetünkben, és Londonra is jellemző a más nyugat-európai nagyvárosban is tapasztalható jelenség, hogy vadon élő állatok egyre inkább betelepednek a városba, mivel ott könnyen találnak élelmet az emberi hulladékból. Berlinben vaddisznót, máshol medvét is láttak már, Londonban leginkább a rókák és borzok, nagyobb parkokban őzek, szarvasok láthatóak. Bár mi szarvast még csak elkerítve láttunk, a Greenwich Parkban is van szarvaspark, anno ez volt VIII. Henrik egyik vadászterülete, szóval akkor még veszélyesebb élete volt a mostani szarvasok elődeinek.

Boldi szinte naponta lát rókát, elsősorban mivel úgy tűnik, egy család ott lakik a suli közelében, de a mögöttünk lévő utcában is sokszor látni, persze főleg inkább alkonyatkor, ahogy elkocog egy kert felé.

Róka háttal ólálkodik Boldi munkahelye mellett

A borzokkal szintén sok gond volt és egészen megosztották az angol társadalmat a közelmúltban. Az a helyzet, hogy a borzok egy része terjeszti a szarvasmarha-tébécét, amit a marhák jól elkapnak (emberre is átterjedhet, de egyszerű módszerekkel, pl. pasztőrizálás ez megelőzhető). Ezért kísérleti jelleggel Gloustershire és Somerset egy részén - pont amerre mi laktunk korábban - bevezették a borzok khm, lemészárlását. Na jó, nem mészárlás, dehát kilövés, mit szépítsük. (A szó, amit használnak, "culling", selejtezést jelent.) Sokan kampányoltak a kilövés ellen, mondva hogy a borznépességnek csak kb. 10%-a fertőzött és hogy más országokban - pl. Wales :) - a borzok beoltását alkalmazták a meggyilkolásuk helyett. Mi pont ezen viták közepén érkeztünk anno Bristolba. A kilövést azonban mégis engedélyezték 2013 őszén, állítólag nem volt túl sikeres. Mi amúgy láttunk egyszer egy borzcsaládot, a bristoli kisvonat sínek mellet, az árokban. Sajnos fotó nem készült róluk, különben is szerettük volna inkognitójukat megőrizni, nehogy a borzkilövők megtalálják őket.

Ő nem egy állat, hanem Brian May, aki a borzok kilövése elleni kampányt támogatja itt borzokat megszégyenítő frizurával

Borznál kisebb, de szintén barátságos állatok a sünik, szintén a mögöttünk lévő utcában láttunk egyet, de ez mondjuk nekünk nem olyan különleges, a Munkácsy utcában is laktak sünök. Kevésbé barátságos kisemlősök a patkányok, sajnos London szennyvíz- és csatorna-rendszere nem túl jó, és a patkányok vígan élnek mind a csatornában, mind pincékben és még ki tudja, hol. Mindenesetre elegáns negyedekben is lehet látni patkányt este, főleg ahol az utcára egyenesen a szemeteszsákok kerülnek ki, kukák nélkül. Aki különösen patkány-fóbiás, az görgessen lejjebb - egy ismerősünk a vécécsészéből kimászó patkánnyal találkozott, ami aztán jól meg is harapta őt, amikor el akarta távolítani a fürdőszobából, antibiotikum-kúrát vonva magával. 

És akkor most következzen minden turista kedvenc fotótémája: a mókus! Azaz a szürkemókus, mert vörösmókus itt egyre ritkább és nem olyan bátor, így nem nagyon látható. A szürkemókus a 19. században került Angliába Amerikából, amikor érdekes újdonságnak számított a birtokokon. Sajnos azonban magával hozta az országba a mókushimlőt, ami ellen a vörösmókusok nem voltak immunisak, ezért az ő számuk jelentősen lecsökkent, jelenleg a becslések szerint 30 ezer vörösmókus él Angliában, főleg Észak-Keleten. A betelepedett szürkemókusok viszont jól alkalmazkodtak a környezetükhöz, rendkívül barátságosak, felmásznak - főleg kajáért - a lábadon, tele van velük minden park. Nagyon ügyesek, a fán fejjel lefele is tudnak mászkálni, falakra is simán felmásznak és jó nagyokat ugranak.

Mókus a St James' Park közelében

Eleinte mi is kedveltük őket, és hát persze aranyos is, amikor a kertben lévő ágon gubbaszt és a hosszú farkát kunkorítja. Akkor már nem olyan aranyos, amikor a fejünk felett, a padláson futóversenyt rendez, vagy IKEA-bútorokat rak össze, vagy ki tudja, mit művel (mondjuk szaporodik).

 

Mókus a házunk mögötti kert egyik fáján

A mókusok komoly kártevők, elrágnak vezetéket, befészkelik magukat valahova, amit nyilván összeszarnak, nem részletezem. Ez hivatalosan is elismert tény, ezért a brit jogszabályok alapján a mókust (a szürkemókusról van itt most szó, mivel a vörös már erősen védett, kipusztulóban lévő faj) nem szabad etetni, ha csapdába esik és megtalálod, nem szabad elengedni, hanem el kell pusztítani vagy hívni valakit, aki elvégzi a piszkos munkát helyetted. Egészen 2014-ig érvényben volt egy törvény, ami szerint büntethető volt az, aki nem jelentette, ha szürkemókust látott a kertjében vagy birtokán. Ezt a törvényt mondjuk szerintem már jó ideje nem tartották be, konkrétan az állami fenntartású közparkok is tele vannak szürkemókusokkal. A britek még azzal is próbálták visszaszorítani a szürkemókus populációt, hogy népszerű séfekkel mókus-recepteket találtattak ki, jelenleg is vannak helyek, ahol lehet mókushúst enni.

Én személy szerint a legideálisabbnak azt találnám, ha a rókák dézsmálnák a szürkemókusokat és nem nekünk kellene kinyírni őket...

A végére pedig jöjjön egy aranyos extra: amikor a New Forest nevű nemzeti parkban jártunk kirándulni, szabadon kószáló vadpónilovakkal és szamarakkal találkoztunk - előbbiek az erdőben, utóbbiak viszont a városban, az utcákon bóklásztak. Íme néhány fotó róluk.

Ötlábú szamár Brockenhurstben

Itt legalább éppen nem az úttesten fekszenek

Vadló New Forestben