Ezt a bejegyzést még tavaly decemberben írtuk, de nagy része továbbra is aktuális (ahol nem, ott frissítettük).
Mivel itt lakunk most már egy ideje, gondoltuk, írhatnánk megint a lakótársainkról, akikről az elmúlt időszakban azért sikerült többet is megtudni, mint amit ebben a korábbi bejegyzésben elmondtunk.
Közben történt egy kis változás, Bobby hazaköltözött Southamptonba segíteni a nővérének, az ő szobájába költözött Rod, aki egyébként korábban már lakott itt, csak egy másik szobában. Rod angol valahonnan északról, és néha nem értjük, mit mond, de igyekszünk úgy tenni, mintha értenénk. Indonéz (volt) barátnője Londonban van, ő is ott szeretne munkát találni, de ez eddig nem sikerült neki, ezért jelenleg teherautót vezet. Tervezi amúgy, hogy majd valamikor PhD-zik politikatudományból. Nagyon szeret főzni, egy fárasztó munkanap után simán nekiáll ricottás-spenótos lepényt sütni, mi neki egy kis tésztagyúrás. Szereti mindenféle nemzet konyháját megismerni, kért is tőlünk pörkölt-receptet, amiben mi őszintén szólva nem vagyunk nagyon kompetensek. (Szóval ha valakinek valami szuper pörkölt-receptje van, ide vele, hadd legyen Rod boldog!) Rod kulináris érdeklődése felkeltette Fanni érdeklődését - Rod szuper rizsfőzője iránt, amiben remek rizst lehet főzni anélkül, hogy fölötte kéne állni, kavargatni, leégetni, kidobni, edényt elmosni, illetve beáztatni, újabb edényt elővenni, rizst feltenni és megismételni a leírt folyamatot. Rod rizsfőzője Indonéziából való, de itt is lehet ilyeneket venni online egész olcsón, van, amelyikben egyéb kaját is lehet főzni, időzíteni is lehet a főzést akár 1 nappal előre. Na, kicsit elragadott a lelkesedés...
A többi lakó maradt a régi: Dave-ről továbbra sem tudunk túl sokat, pletykák keringenek - nem Bristol-szerte, csak a házban - hogy volt neki saját lakása, csak a nője, miután szakítottak, elszedte tőle (?) és Dave így maradt egyszerre nő és lakás nélkül. Állítólag január elején kiköltözik, mert túl messze van a belvárostól és az olcsó üzletektől (jelezném, hogy a Glocester Roadon, innen kb 10 percnyi sétára van egy Tesco Express). De Dave továbbra is eléggé rejtélyes maradt, Fanni pl. simán el tudja képzelni, hogy éjszaka parókát vesz, sminkel és egy travibárba jár. UPDATE: Dave tényleg kiköltözött és a helyére egy hasonlóan rejtélyes és ritkán megjelenő lakó költözött, aki állítólag éjszaka dolgozik, de nem tudjuk mit és hol.
Van még Duncan, akiből Fanni fifikás vallatótechnikája révén kiszedte végre, hogy Ugandából jött. A részleteket továbbra sem tudjuk (ott van-e a családja, mikor jött ide). Duncan több mint 2 méter magas, nagyon szolid srác, sokat tanul, hiszen állandóan vizsgái vannak. Eddig sosem sikerült rábeszélni, hogy jöjjön el velünk a közeli kocsmába, állítólag sosem iszik alkoholt. Néha itt van a barátnője, illetve egy barátja, velük szokta szolidan múlatni kicsiny kis szabadidejét.
Közvetlen szomszédunk Oleg, aki német mérnök, tisztaságmániáját talán már említettük. Vegetáriánus, és ő is lelkesen főz, nagy ritkán még az is előfordul, hogy várni kell egymásra a konyhában, mert a négy főzőlap nem elég. A fiúk nagyon ügyesen megfőznek több adagot is előre hétvégén, hogy legyen hét közben mit enni. Oleg barátnője Berlinben van, időnként meglátogatja hétvégén, illetve néha a lány jön ide. Oleg gitározni tanul (szerintem autodidakta módon), esténként néha hallani, ahogy penget és énekelget is hozzá, mint egy Walter von der Vogelweide, Fanni legalábbis így képzeli, ahogy vágyakozik Berlinben lévő, szintén vágyakozó barátnője után. Mondjuk a gitártudáson még van mit csiszolni...
A mi emeletünkön lakik még Mike, aki nagyon fiatal (20 éves) és apukája révén félig lengyel (ő maga 2 éves volt, amikor Angliába jöttek). Csendes, visszahúzódó srác, de a kocsmázások alkalmával sikerült közelebbi barátságba kerülni vele. Közép-Angliából jött, itt mérnöknek tanul, és nagyon le volt nyűgözve, hogy Fanninak saját szobája volt az egyetemen, és hogy egyáltalán hogy lehet megírni egy egész könyvnyi vastagságú doktori disszertációt (hm, ezt nekem is megmondhatná valaki - Fanni). Hosszas beszélgetéseket folytattunk vele a történelemről, Kelet-Európáról, a tipikus lengyel karácsonyi vacsoráról, stb.
A felső lakásban lakókról továbbra sem tudunk túl sokat, mivel ők eléggé önálló életet élnek. Azt sikerült kideríteni, hogy a harmadik srác neve Tom. (Boldi egyszer már focizott velük, illetve Josh-t elhívtuk legutóbb a Pub quizre, amin rögtön nyert is 50 fontot.)
Mivel lakótársaink - szerencsére - elég visszafogott és csendes életet élnek, a közös programok inkább a közeli kocsmák (Bishops és újabban a Hobgoblin) látogatása, vagy a konyhában való találkozás, beszélgetés. A legvadabb közös programok még: meccsnézés a közösségi helyiségben (alias nappali), vagy focis számítógépes játék játszása.
Mi tulajdonképpen még kicsit ki is lógunk közülük, mert nem vagyunk olyan háziasak, pl. nem főzünk mindig. Viszont cserébe új élményekkel gazdagodunk. Az elmúlt két hónapban pl. két embert is láttam rettentően megörülni Amazonon rendelt új szerzeményének: egy botmixer-aprító készüléknek. Mindkettő pasi volt...
A lakás takarításának megszervezésével is a fiúk álltak elő egyik nap, bár szerintem a rendszerező elméjű német barátunk volt az ötlet kezdeményezője. Megállapodtak, hogy minden szombaton takarítunk, konyha, fürdő, nappali, lépcsőház és előszoba (mindenhol padlószőnyeg van ugye), szépen rotálva beosztjuk, mikor ki mit csinál. Erre kiderült, van, akinek eleve van preferenciája, mindjárt akadt valaki, aki szívesen megcsinálja a konyhát, más pedig a fürdőt. Hm, nem igazán az a szituáció, amiről volt kollégista barátok meséltek anno... Úgyhogy szombat délelőtt már hallani a porszívó zúgását, igazi hétvége-hangulat.
Azt hiszem, igazán szerencsések vagyunk, hiszen amióta itt vagyunk, nem volt még semmilyen vita a házban, mindenki éli a kis nyugis életét.
Mivel itt lakunk most már egy ideje, gondoltuk, írhatnánk megint a lakótársainkról, akikről az elmúlt időszakban azért sikerült többet is megtudni, mint amit ebben a korábbi bejegyzésben elmondtunk.
Közben történt egy kis változás, Bobby hazaköltözött Southamptonba segíteni a nővérének, az ő szobájába költözött Rod, aki egyébként korábban már lakott itt, csak egy másik szobában. Rod angol valahonnan északról, és néha nem értjük, mit mond, de igyekszünk úgy tenni, mintha értenénk. Indonéz (volt) barátnője Londonban van, ő is ott szeretne munkát találni, de ez eddig nem sikerült neki, ezért jelenleg teherautót vezet. Tervezi amúgy, hogy majd valamikor PhD-zik politikatudományból. Nagyon szeret főzni, egy fárasztó munkanap után simán nekiáll ricottás-spenótos lepényt sütni, mi neki egy kis tésztagyúrás. Szereti mindenféle nemzet konyháját megismerni, kért is tőlünk pörkölt-receptet, amiben mi őszintén szólva nem vagyunk nagyon kompetensek. (Szóval ha valakinek valami szuper pörkölt-receptje van, ide vele, hadd legyen Rod boldog!) Rod kulináris érdeklődése felkeltette Fanni érdeklődését - Rod szuper rizsfőzője iránt, amiben remek rizst lehet főzni anélkül, hogy fölötte kéne állni, kavargatni, leégetni, kidobni, edényt elmosni, illetve beáztatni, újabb edényt elővenni, rizst feltenni és megismételni a leírt folyamatot. Rod rizsfőzője Indonéziából való, de itt is lehet ilyeneket venni online egész olcsón, van, amelyikben egyéb kaját is lehet főzni, időzíteni is lehet a főzést akár 1 nappal előre. Na, kicsit elragadott a lelkesedés...
A többi lakó maradt a régi: Dave-ről továbbra sem tudunk túl sokat, pletykák keringenek - nem Bristol-szerte, csak a házban - hogy volt neki saját lakása, csak a nője, miután szakítottak, elszedte tőle (?) és Dave így maradt egyszerre nő és lakás nélkül. Állítólag január elején kiköltözik, mert túl messze van a belvárostól és az olcsó üzletektől (jelezném, hogy a Glocester Roadon, innen kb 10 percnyi sétára van egy Tesco Express). De Dave továbbra is eléggé rejtélyes maradt, Fanni pl. simán el tudja képzelni, hogy éjszaka parókát vesz, sminkel és egy travibárba jár. UPDATE: Dave tényleg kiköltözött és a helyére egy hasonlóan rejtélyes és ritkán megjelenő lakó költözött, aki állítólag éjszaka dolgozik, de nem tudjuk mit és hol.
Van még Duncan, akiből Fanni fifikás vallatótechnikája révén kiszedte végre, hogy Ugandából jött. A részleteket továbbra sem tudjuk (ott van-e a családja, mikor jött ide). Duncan több mint 2 méter magas, nagyon szolid srác, sokat tanul, hiszen állandóan vizsgái vannak. Eddig sosem sikerült rábeszélni, hogy jöjjön el velünk a közeli kocsmába, állítólag sosem iszik alkoholt. Néha itt van a barátnője, illetve egy barátja, velük szokta szolidan múlatni kicsiny kis szabadidejét.
 |
| Oleg erősít(ővel) |
Közvetlen szomszédunk Oleg, aki német mérnök, tisztaságmániáját talán már említettük. Vegetáriánus, és ő is lelkesen főz, nagy ritkán még az is előfordul, hogy várni kell egymásra a konyhában, mert a négy főzőlap nem elég. A fiúk nagyon ügyesen megfőznek több adagot is előre hétvégén, hogy legyen hét közben mit enni. Oleg barátnője Berlinben van, időnként meglátogatja hétvégén, illetve néha a lány jön ide. Oleg gitározni tanul (szerintem autodidakta módon), esténként néha hallani, ahogy penget és énekelget is hozzá, mint egy Walter von der Vogelweide, Fanni legalábbis így képzeli, ahogy vágyakozik Berlinben lévő, szintén vágyakozó barátnője után. Mondjuk a gitártudáson még van mit csiszolni...
 |
| Mike Boldival a Hobgoblinban |
A mi emeletünkön lakik még Mike, aki nagyon fiatal (20 éves) és apukája révén félig lengyel (ő maga 2 éves volt, amikor Angliába jöttek). Csendes, visszahúzódó srác, de a kocsmázások alkalmával sikerült közelebbi barátságba kerülni vele. Közép-Angliából jött, itt mérnöknek tanul, és nagyon le volt nyűgözve, hogy Fanninak saját szobája volt az egyetemen, és hogy egyáltalán hogy lehet megírni egy egész könyvnyi vastagságú doktori disszertációt (hm, ezt nekem is megmondhatná valaki - Fanni). Hosszas beszélgetéseket folytattunk vele a történelemről, Kelet-Európáról, a tipikus lengyel karácsonyi vacsoráról, stb.
A felső lakásban lakókról továbbra sem tudunk túl sokat, mivel ők eléggé önálló életet élnek. Azt sikerült kideríteni, hogy a harmadik srác neve Tom. (Boldi egyszer már focizott velük, illetve Josh-t elhívtuk legutóbb a Pub quizre, amin rögtön nyert is 50 fontot.)
Mivel lakótársaink - szerencsére - elég visszafogott és csendes életet élnek, a közös programok inkább a közeli kocsmák (Bishops és újabban a Hobgoblin) látogatása, vagy a konyhában való találkozás, beszélgetés. A legvadabb közös programok még: meccsnézés a közösségi helyiségben (alias nappali), vagy focis számítógépes játék játszása.
Mi tulajdonképpen még kicsit ki is lógunk közülük, mert nem vagyunk olyan háziasak, pl. nem főzünk mindig. Viszont cserébe új élményekkel gazdagodunk. Az elmúlt két hónapban pl. két embert is láttam rettentően megörülni Amazonon rendelt új szerzeményének: egy botmixer-aprító készüléknek. Mindkettő pasi volt...
A lakás takarításának megszervezésével is a fiúk álltak elő egyik nap, bár szerintem a rendszerező elméjű német barátunk volt az ötlet kezdeményezője. Megállapodtak, hogy minden szombaton takarítunk, konyha, fürdő, nappali, lépcsőház és előszoba (mindenhol padlószőnyeg van ugye), szépen rotálva beosztjuk, mikor ki mit csinál. Erre kiderült, van, akinek eleve van preferenciája, mindjárt akadt valaki, aki szívesen megcsinálja a konyhát, más pedig a fürdőt. Hm, nem igazán az a szituáció, amiről volt kollégista barátok meséltek anno... Úgyhogy szombat délelőtt már hallani a porszívó zúgását, igazi hétvége-hangulat.
Azt hiszem, igazán szerencsések vagyunk, hiszen amióta itt vagyunk, nem volt még semmilyen vita a házban, mindenki éli a kis nyugis életét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése