LMBT történelem a városi múzeumban

Múlt hétvégén ellátogattunk megint az M Shedbe, amiről korábban már írtunk, egyrészt mert ingyenes :), másrészt mert az állandó, de egyébként folyamatosan gyarapodó várostörténeti kiállítás mellett mindig vannak időszaki kiállítások is. Most éppen az LMBT történelmi hónap jegyében - amely nem helyi, hanem nemzetközi akció, pl. Magyarországon is volt sok érdekes rendezvény egész februárban - volt kis kamarakiállítás a bristoli meleg-mozgalomról.

Tényleg nem nagy területen, de egész sok mindent sikerült kiállítani, főleg a tablókkal, amik elég informatívak voltak, ezeket érdekes tárgyak egészítették ki a tárlókban (pl. korabeli rendőri feljegyzések, amikor a homoszexualitás még tiltott volt, vagy a mozgalom újságjainak egy-egy példánya, egy transznemű régi és új személyes dokumentumai és az új nemét megállapító igazolása).

A fotókkal, iratokkal illusztrált tablók nem csak az LMBT mozgalom bristoli történetét mutatta be az első meleg-barát bártól a híres bristoli melegek és leszbikusok ismertetésén keresztül a legalizáció utáni időszak újabb célkitűzésein át a Gay Pride helyi megszervezéséig (a felvonulásnak egyébként tavaly a nyíltan meleg akkori lord mayor menetelt az élén), hanem bemutatta a mozgalmon belüli ellentéteket és az aktuális kérdéseket, dilemmákat is.

Az első bristoli melegbár tulajdonosa és a lánya

Szó esett a leszbikusok mozgalmon belüli elnyomásáról, miért is volt fontos egyeseknek, hogy hangsúlyozzák: ők nem pusztán meleg nők, hanem leszbikusok, valamint a transzneműek sehova-sem-tartozás-érzéséről. Az utolsó tablókon az egyenlőtlenség aktuális kérdései között a házasság, gyerekvállalás vitatott témái szerepeltek.

Ami különösen érdekes volt, hogy itt Angliában (és persze más nyugat-európai országokban is) általában minden múzeumban van valamilyen program különböző korú gyerekeknek egy adott kiállításhoz kapcsolódóan. Itt nem csak ilyen szinten vonták be a gyerekeket a témába, hanem maga a kiállítás létrehozásakor együtt dolgoztak több iskola diákjaival, beszélgettek velük, az ő élményeikről, véleményükről, és ezeket külön megjelenítették a kiállításban. (Hoffmann Rózsa, gondolom, most a szívéhez kapna, ha ezt olvasná...) Hiszen ők a legújabb generáció, és érdekes látni, hogy egy társadalmi kisebbség története hogyan alakult az elmúlt közel 100 évben, a melegek esetében az illegalitásból és rendőri zaklatásoktól a melegség nyílt felvállalásáig akár az iskolában, a diáktársak előtt.