Ki lesz az új bristoli polgármester? 5. avagy "Több függetlent!"

Ferguson kampányának első napjától kezdve azon igyekeztem, hogy hozzásegítsem a győzelemhez. Így egyébként ötvöztem a kellemeset a hasznossal is. Szórólapoztam a város azon részein, amiket nem ismertem. Házról házra jártam és minden postaládába kampányanyagokat dobáltam, vagy arról győzködtem az ingatlanok tulajdonosait, hogy tegyenek ki posztereket, transzparenseket a kertjükbe, amiken Ferguson látható. A kerületek, amiket végigjártam (Redland, Cotham, Henbury, Westbury-on-Trym, Ashley) nagyon tetszettek. Valahogy az idő is mindig kedvezett pár óra járkálásnak.



Miután megnyerte a választást, Ferguson összehívta a kampánystábot egy debrief-re. A cél az volt, hogy mindenki elmondja, mit talált hasznosnak, mely szóróanyagok működtek jobban, melyek kevésbé. Ezen a megbeszélésen került szóba az is, hogy akkor most hogyan tovább? Sokan úgy véltük, hogy hiba feloszlatni a pártot, mert ezzel a polgármester szervezeti támogatás nélkül marad. Ő azonban elvi kérdést csinált ebből, független vezetője akart lenni a városnak.

Mivel tudtuk, hogy 2013 májusában helyi önkormányzati képviselőválasztás lesz, néhányunkban az a cél fogalmazódott meg, hogy Ferguson és Mountstevens sikerén felbuzdulva még több független jelöltet juttatunk döntéshozói és képviselő pozícióba. Januárban megalapítottuk az Independents for Bristol ernyőszervezetet. Bárkit hajlandóak voltunk támogatni, ha pártoktól független képviselőjelöltként kampányolnak. Pártot alapítottunk, minden nélkül, ami egy pártot párttá tesz. Nem volt kiáltványunk, mivel úgy gondoltuk, hogy a sok független jelölt úgyse lesz egységes állásponton egy sor kérdésben. A feltétel csak annyi volt a jelöltek felé, hogy aláírják az ún. Bell Principles-t, aminek a lényege, hogy önzetlenül a választók érdekeit kell képviselniük. Na, ilyen ember itt sem terem minden bokorban!


12 hét

Ennyi időnk volt a májusi választásokig jelölteket toborozni, megszervezni és lezavarni a kampányt, támogatást (pénz és önkéntes) szerezni és végül, de nem utolsó sorban, megválasztatni valakit. Pffff...

Márciusig (ön)jelölteket toboroztunk. 23 kerületben rendeztek választásokat, nekünk 8 kerületben (Ashley, Bishopston, Clifton, Easton, Horfield, Kingsweston, Lawrence Hill és Westbury-on-Trym) sikerült jelöltet állítanunk. Ezeknek a java a saját kerületében lakik, aki nem, az viszont ott dolgozik, ahol jelöltként indul. Egyiknek sem volt soha országos párttal kapcsolata. Ennyi a közös bennük. A nemek aránya pont 50-50, négy nő, négy férfi.

Oliver Mochizuki, Jane Westhead, Dr Helen Mott, Brenda McLennan, John Hickey, Jason Budd, Christine Townsend, Karl Belizaire

Áprilisban, annak is a második felében indult be a kampány. A törvény szerint az erre elkölthető keret 1000 font per kopf per kerület. Ergo össze kellett volna szedni 8000 fontot. Na, ez nem sikerült. Valamennyi pénz azért persze lett, a jelöltek - eltérő mértékben - beletették a magukét. 170.000 szórólapot gyártottunk, némi médiamegjelenés is volt. (BBC ott volt a városházán az alakuló ülésen, a Sunday Politics c. műsorban is megjelentünk.) A webet és a közösségi médiát is használtuk. A Twitternek nagyobb sikere volt, mint a Facebooknak, itt a nagyközönség politikáról többet csiripel, mint posztol. Pénzünk fizetett hirdetésre nem volt, személyes levelekkel és szórólapokkal kommunikáltunk. Én szerettem volna flashmobot meg zenés, bulis rendezvényeket (komolyan, azért is akartunk party-t, mert szerettünk volna party-t) de arra sem volt keret. Egy-két kitelepüléssel, helyi hustings-ok látogatásával voltunk jelen.

Boldi a hidegben szórólapozik