Ki lesz az új bristoli polgármester? 4. avagy helyi politizálás Angliában

Tartoztam ezzel a bejegyzéssel már egy ideje, de mentségemre legyen mondva (írva) az, hogy nem sokan tolongtak az infóért a bristoli polgármesteri választásokkal kapcsolatban. Arról, hogy miért volt ez új dolog, kik indultak és milyen módon lehetett tájékozódni a jelöltek célkitűzéseiről, a korábbi bejegyzésekben olvashattok. Most összefoglalom, hogy ki lett a polgármester és mi történt azóta, hogy tavaly novemberben a város átállt egy új közigazgatási rendszerre.



Előzmények
Még Budapesten készítettem egy listát, amibe beleraktam az összes Bristollal kapcsolatos Twitter felhasználót, akiket megtaláltam. Igazából arról, hogy választások lesznek Bristolban már akkor tudtam, amikor még el se kezdtem csomagolni.

A jelöltek közül egynek volt olyan üzenete, ami felkeltette az érdeklődésemet. George Ferguson, helyi építész és közösségi vállalkozó. Az ő nevéhez fűződik többek között  a régi, bontásra ítélt dohánygyár épületének megvásárlása és felújítása. A komplexum most főleg a Tobbacco Factory színházi társulaté, akik 25 évre ingyen megkapták a használati jogot. A tetőtérben lakások vannak, ezek egyikében lakik Mr. Ferguson is. Van még egy kávézó, étterem és irodai helyiségek. Ennek az új közösségi térnek a megjelenése a környék felvirágzását is eredményezte.

George Ferguson azzal kampányolt, hogy a pártok kicsinyes ellentétei megbénították a város működését. Ismerős? Szerinte egy új, független vezetésre van szükség. Az általa alapított helyi párt, a Bristol1st azt tűzte ki célul, hogy az országos pártoktól független, a helyiek érdekeit szem előtt tartó vezetés vegye át a város irányítását. Kiábrándult honfitársaim ez utóbbi két mondat után szoktak legyinteni és azt a szót sziszegni, hogy "illúzió".

George Ferguson, Bristol polgármestere

Kicsit oxymoron is, hogy egy független jelölt pártot alapít, de a választási rendszer sajnos itt is ezeknek a szervezeteknek kedvez. Mr Ferguson megígérte, hogy a választások után a saját pártját feloszlatja és ha nyer, mint független polgármester vezeti majd a várost. Ez így is lett, felszámolta. Amire kevesen számítottak (köztük a fogadási irodák is) az az, hogy George Ferguson megnyeri a választásokat. Én is meglepődtem, pedig neki drukkoltam. Itt érdemes megemlíteni, hogy az egyazon időben tartott "rendőrfőnök" választást is független jelölt nyerte, egy nő, bizonyos Sue Mountstevens. 2:0 nemoda.

Ha belegondolok, hogy a szavazásra jogosultak kevesebb mint 30%-a járult az urnákhoz, az elsőre igen elszomorít. Országos választások esetén a részvételi arány 60-70% között szokott lenni. Ha ennyien mentek volna el, a Munkáspárti jelölt lazán nyerhetett volna. Sokan úgy gondolják, hogy a párt szimpatizánsai annyira zsebben érezték a győzelmet, hogy nem is mentek el szavazni. Mivel november (és a hét) közepén tartották a voksolást, nehéz megmagyarázni, hogy az a sok ember hova ment. A parkba biztos nem, az idő elég pocsék volt, egyébként sem bank holiday. Meglehet, hogy azért nem vettek részt a döntésben, mert kiábrándultak a politikából, vagy nem látják a helyi politika fontosságát.


Az első pofon a legnagyobb

George Ferguson nyert és nekilátott, hogy létrehozza a saját szivárványkabinetjét. Azt akarta, hogy a választások eredményei alapján minden párt képviselve legyen a kabinetjében. A zöldek, a konzervatívok és a liberál-demokraták 1-1, a Munkáspárt 3 helyet kapott volna, kompetenciák szerint, természetesen. Ez - szerintem - nem csak önzetlenség volt tőle.

A helyzet az, hogy a központi kormányzat idén és jövőre is közel 30 millió fontot vont el (cuts) a város költségvetéséből. Ez több mint 10%-a a teljes költségvetésnek. Az ebből adódó kiadáscsökkentés hatással van a város szociális és egyéb szolgáltatásaira. Bezártak óvodákat, idősek szociális otthonait, elbocsátottak köz (council) alkalmazottakat. A város az elmúlt két évben már kevesebb központi pénzt kapott, a mostani azonban nagyobb falat. Ugyan a helyiek tudják, hogy nem a polgármester vette el a pénzt, hanem London, ez nem változtat azon, hogy az emberek bizonytalansága és elégedetlensége nőni fog a megszorítások miatt. Ha viszont a pártok meg tudnak állapodni abban, hogy mit és mennyire faragnak vissza, a felelősség is eloszlik a résztvevők között és talán ésszerűbb, széles konszenzusra alapuló döntés születik.

Ezzel párhuzamosan a helyi bevételek növelésével próbálják betömni a költségvetési rést. A polgármester szeretne több nagy munkáltatót a városba csalogatni, de persze ez hosszútávú terv. A beruházások azért itt zajlanak. Az egyik helyi focicsapat (a Bristol Rovers) új stadiont kap, a régiből supermarket, Sainsbury's lesz. Az új és nagyobb stadion több munkahelyet jelent a városnak. Ez biztosan meglesz, de még évek kérdése. Rövid távon a helyi lakásadó (council tax) emelésével szerez forrásokat, valamint elrendelte a kerületi parkolási zónák kialakítását. Előbbi a lakosság egészét, utóbbi a kiskereskedőket is érzékenyen érinti, akik már most a vásárlók parkolási lehetőségeinek szűkösségére vezetik vissza a bevételükben keletkező kiesést.

Sajnos a Munkáspárt nem tudta megállni, hogy ne igazolja a polgármester kampányát. A helyi  képviselők szavazást tartottak arról, hogy csatlakozzanak-e Ferguson kabinetjéhez. Minimális többséggel, de úgy döntöttek, hogy részt akarnak venni a város vezetésében. Ezt a bristoli BBC rádió reggeli műsorában élőben jelentette be a testület vezetője, amikor az új polgármesterrel beszélgetett.

A hidegzuhany egy telefonhívás formájában követte a bejelentést. A Munkáspárt országos vezetése leszólt a helyi szervezet vezetőjének és kerek-perec megmondta neki, hogy ne is álmodjanak arról, hogy részt vesznek ebben a kabinetben. A helyi vezetés ezek után lemondott, nem azért, mert megbánták, hogy ellene mentek az országos vezetésnek, inkább azért, mert segget csináltak a szájukból.

George Ferguson fél kabinettel kezdett neki a város vezetésének. Remélte ugyan, hogy a Munkáspárt később meggondolja magát, ezért a három üresen maradt kabineti posztot (oktatás, egészségügy, közlekedés) maga töltötte be, átmenetileg. Saját elmondása szerint nem sokat aludt.