Bevallom, amikor annakidején láttam Mike Leigh Titkok és hazugságok című filmjét, kicsit túlzásnak tartottam Brenda Blethyn beszédmódját. És azután is, angol filmeket nézve jókat nevettem bizonyos brit kiejtéseken, számomra túlságosan is affektálónak ható beszédmódon. Ám mióta itt élek, már tudom, hogy nem csalás, nem ámítás. Emberek (jó, nem mindenki) tényleg így beszélnek. Különösen vicces, ha az ember érti is a nyelvet, mert akkor azt is hallja, hogy mennyire közönséges, érdektelen dolgokról tudnak gyönyörű British English-sel csevegni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése