Önkéntesképzés angol módra

Figyelem! Ez egy hosszabb poszt és még fotó sincs benne, milyen ciki már! Azért olvassátok csak el...

Korábbi posztomban említettem a közösségfejlesztő képzést, amire igazából még tavaly télen jelentkeztem. Kicsit megkésve, de most akkor beszámolok magáról a képzésről is, és ezzel az oly közkedvelt sorozat-posztok számát is szaporítom. :)
Itt Angliában sem megy mindenkinek szuperül ez a civilesdi. Ezt onnan sejtem, hogy tavaly decemberben azért nem tudtam elkezdeni ezt az önkéntesképzést (miután szakszerűen, jelentkezési lapot kitöltve jelentkeztem és el is fogadták azt), mert kiderült, hogy a szervezet, amelyik ezt a projektet vitte, becsődölt - ha jól értettem -, és egy másik vette át tőle a projektjeit. Akkor még nem lehetett tudni, mi lesz a mezítlábas edzőség sorsa, de tavaszra lett új otthona, és folytatódott, és így én is részt tudtam venni a képzésen.

A projekt új gazdája egy ún. "housing association" - lakhatási egyesület/társaság, ha muszáj lefordítani - amiből rengeteg van itt. Ez egy további tervem, hogy egyrészt jobban kiokosodok lakhatás ügyben, másrészt talán majd írok is még róla. A lényeg, röviden: itt sok szociális lakás van, bérlakások persze, és ezeket kezelik a housing association-ök. De ez nem csupán azt jelenti, hogy beszedik a lakbért és megjavítják a bojlert, hanem egyre inkább abba az irányba mennek el ezek a cégek, illetve időnként civil szervezet formájában létező lakhatási társaságok, hogy úgy általában javítsák az  albérlőik életminőségét. Mért tesznek ilyet? Mert jófejek? Lehet. Vagy mert hosszabb távra terveznek, és hosszabb távon nyilván nekik is érdekük, hogy megbízható, a lakbért rendesen fizető albérlőik legyenek. Azok meg akkor lesznek az amúgy nyilván valamiért hátrányos helyzetű emberekből (ezek szociális lakások ugyebár!), ha képzést kapnak, esetleg önkéntes munkalehetőséget, ahol fejleszthetik képességeiket és munkatapasztalatot szereznek, esetenként személyre szóló segítséget is, hogy jobban beilleszkedjenek a közösségbe. A közösségépítés amúgyis fontos - szintén van ebben némi önös megfontolás a housing association részéről: ha pénzt adunk lakóközösségeknek, hogy tervezzék meg és vigyék végig kis projektjeiket, mint pl. játszótér felújítás, parkgondozás, multikulti családi nap vagy éppen indiai főzőtanfolyam a szomszédoknak, nyilván jobban fogják értékelni a lakókörnyezetüket és nem fogják leamortizálni, és persze a békés együttélés is talán jobban megy majd. Szóval béke és boldogság mindenütt..

Na de nem is erről akartam írni, hanem a képzésről. Csak engem nagyon érdekel ez a housing téma, úgyhogy érdekeljen titeket is! :) Ígérem, hogy még lesz róla szó.

Szóval a képzés. Ez a projekt már harmadik éve fut, most augusztusban fog véget érni. Több eleme is van, csak az egyik a közösségfejlesztő önkéntesek képzése, van emellett többfajta képzés is - projekt menedzsment, pénzügyi tervezés, kampányolás, stb, amit ingyen kínálnak helyi közösségi csoportoknak, civil szervezeteknek. Szóval van egy elég erős civil szervezetfejlesztő eleme, aminek része még egy honlap, információmegosztás, hálózatfejlesztés.

A mi képzésünk kicsit el volt húzva, de hát vannak emberek, akik teljes munkaidőben dolgoznak. :) Amúgy nem csak Bristolban, hanem Dél-Gloucestershire és Somerset megyében is zajlott képzés. 5+1 teljes képzési nap volt, a helyszín a mi esetünkben a Hamilton House nevű közösségi tér - erről is majd egyszer írunk talán. Az első, mondjuk inkább nulladik nap afféle bevezető volt, főleg azt mondták el, miről szól ez az egész projekt, mi lesz a mi képzésünkön, stb. Nekem kicsit lassú és szájbarágós volt, de hát nyilván van, aki már rég ült iskolapadban. amúgy meg lehet, hogy ez egy angol sajátosság, állásinterjúkon is tapasztaltam ilyet, mindent alaposan elmagyaráznak, de lehet, hogy ez inkább egyfajta befogadó szemlélet.

Az első szakmai nap témája a kampányolás és befolyásolás volt. Ez elég hülyén hangzik, viszont nagyon hasznos szerintem civil szervezeteknek, illetve tulajdonképpen mindenkinek, aki szeretné az álláspontját minél szélesebb közönséggel megismertetni, pláne érvényesíteni. A tanárunk vagyis inkább a képző (vagy tréner? ez de béna) egy idősebb úr volt azzal a szép névvel, hogy Titus Alexander. Nagyon szimpatikus, jófej és rugalmas volt, látszott, hogy nagy gyakorlata van tréningek tartásában. Itt a saját honlapja. Sok hasznos anyagot is adott, olyanokat is, amikre nem volt idő átbeszélni. Elég érdekes volt, amiket mondott, amúgy aktívan részt vesz egy Democracy matters (A demokrácia számít) csoport munkájában, akiknek szintén nagyon hasznos honlapjuk van, és akik civil szervezeteknek, aktivista csoportoknak tanítanak kampányolást, érdekérvényesítést. Minden civil üggyel foglalkozó olvasómnak szeretettel ajánlom.

A második nap a mentorálási, facilitálási (erre sincs jó magyar szó?) készségeink gyors fejlesztéséről szólt. A bristoli civil ernyőszervezet, a Voscur munkatársa tartotta, aki egyébként nők elleni erőszak témában tart leginkább képzéseket. Sokféle szórakoztató feladat volt, és érdekes megközelítések problémák feldolgozására, megbeszélésére. Nyilván egy nap alatt senki sem halad valami marha nagyot, de azért érdekes volt.

A harmadik nap a pénzügyi menedzsmentről szólt, bár inkább a civil szervezetek alapvető szabályozási környezetéről volt szó. Aznapi tanárunk nem volt valami gyakorlott képzési téren, mivel egy főként civil szervezeteknek könyvelő cégnél dolgozik. Így aztán a többi naphoz képest ez elég szárazra sikerült, nagyjából az amúgy szépen spirálozott jegyzeteket beszéltük át. Nekem mondjuk elég hasznos volt, mivel semmit sem tudtam a civil szervezetek itteni szabályozásáról, jogi környezetről, előírásokról, stb. A Charity Commission, ami a civil szervezetek regisztrációjáért és szabályozásáért felelős állami szerv, elég informatív honlapot működtet amúgy, sok dokumentum- és nyomtatványmintával, rövid kis tájékoztató szövegekkel. Van bárki, akit részletesebben érdekelne ez? Kezeket fel! Mert akkor esetleg írnék róla részletesebben. Ha nem, nem. :)

A képzés utolsó két napja tulajdonképpen egy képzés a képzésben volt. Angliában a City and Guilds a különféle szakmai képzések, továbbképzések fő szervezete. Talán van, aki hallott már róla, mivel angol nyelvvizsgát is szerveznek, más országokban is, pl. Magyarországon. Ez afféle angol OKJ, bár itt tényleg eléggé tágan értelmezik a "szakma" fogalmát, nem csupán műkörmös vagy virágkötő lehetsz, hanem tanulhatsz pl. közösségfejlesztést is! Több fokozata van a képzéseknek, mi a 2-es szintű közösségfejlesztő képzés egyik modulját csináltuk meg a 2 nap alatt.

A képzőnk a két napban egy nagyon cuki néni volt. Néni, de tényleg, olyan igazi nagymama külsejű, kézzel kötött mintás kardigán, bodros rövid fehér haj és kis aranykarika fülbevaló. De a külső rettentő megtévesztő tud lenni! Barbara egy karakán, jófej nő, aki közösségfejlesztéssel foglalkozik kb. mióta ezzel professzionálisan foglalkoznak emberek Angliában. Már elég régóta tart képzéseket is e téren, de fontosnak tartja, hogy közben ő továbbra is foglalkozott konkrét közösségi csoportokkal, így nem távolodott el a tárgytól, amit tanít. Szóval igazi grassroots aktivista, aki a 60-as években kezdte ezt a munkát, és hát ha saját emlékeink nincsenek is a 70-es évek Angliájáról, nagyon remek angol filmekből azért tudjuk, hogy volt foglalkoznivaló a közösségi csoportokkal. Ráadásul ezt sok helyen konfliktus-kezelésre is használták, ha jól értettem - ld. északírek. Köszönhetően Barbara évtizedekre visszanyúló tapasztalatának, sok gyakorlati példát hallottunk és ezzel közelebb hozta az egész témát. Volt benne nem kis politika-kritika is.

Ő is remek képző, sok jó és megmozgató gyakorlatot és feladatot hozott, mindig szívesen válaszolt minden kérdésre, még ha el is tértünk a tárgytól, és aztán mindenkinek emailben elküldte a képzésen elhangzottak összefoglalását.

Mivel a képzésnek ez a része afféle hivatalos képzés, amiért majd valamikor ősszel hivatalos papírt is kapunk, két feladatot is kaptunk, amelynek elvégzése feltétele a papír megszerzésének. Az egyik egy rövid "interjú" készítése volt valakivel, aki aktív helyi ügyekben - főleg a motivációkról kellett kérdezni és attól, vajon hogyan lehet másokat is rávenni a részvételre. A másik feladat egy afféle rövid kalauz megírása volt egy fiktív, most alakuló civil csoport számára. Ebben a csoportfejlődés egyes szakaszairól, a különféle hivatalos és informális szerepekről, a függetlenség előnyeiről és korlátairól kellett értekezni. Tulajdonképpen eléggé élveztem ezeket írni, és Barbarának is tetszett a végeredmény, szóval ÁTMENTEM a vizsgán! :)

És akkor a végére némi gyakorlati érdekesség még a képzésről: a Hamilton House-ban minden képzési napon kaptunk teát, kekszet, és ebédet, ami legtöbbször kétféle saláta volt, bagett, de volt pizza is, meg kétszer fincsi leves. Elég jól főznek. Mindig volt vega kaja, mondanom se kell.

Az első, bevezető nap elmondták, hogy van lehetőség "céges" mobilt kérni, illetve laptopot/netbookot, akinek kellene, és nincs saját, vagy nem akarja azt használni. Továbbá lehetett igényelni"céges" emailcímet is. Utazási költségeket megtérítették annak, aki kérte (és akinek van bankszámlája, hehe).

Összességében érdekes és hasznos volt ez az 5 nap, persze nem tudom, mennyit fogok ebből konkrétan profitálni. Az egész képzés lényege az lenne, hogy utána mi, akik ingyen üldögélhettek 5 napot és tanulhattak, bizonyos ideig önkéntesként közösségfejlesztőként együttműködünk helyi csoportokkal. Ezek lehetnek olyan csoportok, akiket mi akarunk segíteni, de maga a housing association eleve kapcsolatban van ilyen csoportokkal, amiket a bérlői alakítottak és ki tud minket közvetíteni hozzájuk. Velem is ez történt, összekötöttek egy a kikötőhöz közeli új építésű házak lakóiból alakult amatőr képzőművészeti csoporthoz. Egyelőre még csak egyszer találkoztunk, akkor is csak a csoport vezetőjével, szóval még nem tudom, hogy zajlik majd a munka. Ha többet tudok már, majd beszámolok róla, ígérem.