Végre a tenger!!

A múltkori képtelen bejegyzés végigolvasásáért cserébe most következik egy sok fotóval ellátott, rövid szövegekkel megtűzdelt poszt.

A múlt hétvégénk elég aktívra sikerült, pedig nem is terveztük ennyire változatosra. Szombaton karnevál volt a St Pauls negyedben, erről majd talán lesz egy másik, képgazdag beszámoló, és mivel rég találkoztunk itteni első vendéglátóinkkal (alias mostohatestvéremékkel :)), gondoltuk, írunk nekik, hátha ők is elnéznének a felvonulásra. De kiderült, ők nem jönnek, mert a Jamaica streeten egy műteremház, ahol Marknak is az irodája/stúdiója/alkotóhelye van, nyitott napot tart, és ők ott lesznek. És mi is menjünk oda. 

A St Pauls karnevál első felvonásának megtekintése után így elmentünk a Jamaica streetre, ami a Stokes Croft nevű negyedben van. Megnéztük a műtermeket, alkotókkal együtt, volt egy-két jó. A művészek nagy része képzőművész itt, Mark kicsit kilóg, mivel dokumentumfilm-rendező, szóval az ő szobája nem volt olyan vonzó egyeseknek, ki is fordultak megijedve, hogy valakinek az irodájába tévedtek. Mi viszont legalább találkoztunk vele és Sammel, a fiával. És ő említette, hogy másnap Sue-val (aki az anyja) Devonba mennek, és ha van kedvünk, tartsunk velük, van hely a kocsiban. Én rögtön lecsaptam a lehetőségre, ugyanis már régóta szeretnék eljutni a tengerhez, most ráadásul végre igazi nyári idő is van. Boldi eleinte szerintem kicsit csalódott volt, mert a közelünkben lévő St Andrews park fesztiváljára akartunk vasárnap menni. De aztán az élmény remélhetőleg kárpótolta.

Vasárnap nem túl korán indultunk, az előző napi karneválra való tekintettel. Mi mondjuk már egész korán fenn voltunk, még egy hajdinás salátát is sikerült összedobni (Sue és Mark nem esznek tehéntejterméket illetve búzát), meg egy termosznyi limonádét. Nagyon felkészülten (bár pokrócunk még nincs) vártuk őket. Valamiért itt úgy tűnik, a középosztálybeliség kelléke a kisteherató vagy nemtom, hogy hívjam, az a fajta autó/kisbusz, amibe vagy sok minden bepakolható, vagy átalakítva az üléseket aludni is lehet benne. Nekik is van egy ilyen, illetve most egy új (használt ugyan), aminek a GPS-e egyelőre csak japánul beszél. De mivel ők sokat jártak már ezen a strandon, nem tévedtünk el.

A leglustábbak a házakhoz közel strandolnak

Az úticél egy devoni fürdőváros, amelyet nem nevezünk meg, mivel igyekeznek titokban tartani, hogy ne váljon a masszív tömegturizmus áldozatává. Annyit elárulunk, hogy Devon megye északi részén van. (Devon ugyanis két helyen is találkozik a tengerrel/óceánnal, északon és délen.) Jó kétórás vagy még hosszabb autóút után értünk oda. A kisváros házainak nagy része üdülő, vagy strandolási kellékeket árusító üzlet, Balatontól annyiban különbözik, hogy itt szinte mindenhol látni lehetett különböző méretű és árú szörfruhákat és -deszkákat is. Sue megnyugtatott már korábban, hogy minden felszerelésből van nekik plusz kettő. Én nem igazán nyugodtam meg, sőt. Szörfölésről nem volt szó...

Dűnék

Mi kb. itt ültünk

Mint kiderült, nem is "igazi" szörfözés ez, amit ők (és aztán mi) csináltunk, hanem ún. bodyboarding. A deszka olyasmi, mint amivel a gyerekeket manapság úszni tanítják, és akkor jó, ha kb csípőig ér. És nem kell rá felállni. Hurrá. A feladat kb annyi lenne, hogy állsz a vízben, várod, hogy jöjjön egy hullám (nyugi, jön az), márpedig egy olyan, ami kb épp nálad törik át. Ekkor nagyon ügyesen (nem úgy, mint Fanni) megfordulsz, arccal a part felé és elrugaszkodsz és ráhasalsz a deszkára. Ideális esetben - csillagok kedvező állása, megfelelő pillanatban és rugalmassággal történt ugrás és nyomaték a deszkán - a hullám egészen hosszasan kivisz a hátán a part felé. Mondjuk tekintve, hogy tengernélküli országból származunk, egész jól teljesítettünk, Boldinak többször, nekem időnként sikerült hosszasan utazni a hullámon. Itt van egy videó, amiből talán jobban látszik, miről is van szó. Mi ennyire nem voltunk profik, mondanom se kell. Mindehhez lehet szörfruhát viselni, ami melegen tart a hideg vízben, ha sokáig vagy bent. (Helyi gyerekek fürdőgatyában csinálták mindezt.) Kaptunk mindketten, és tényleg szuper, enélkül nem bírtunk volna bent lenni ennyi ideig. Íme:

Később azért nagy nehezen legyűrtük a ruhát magunkról és bementünk fürdőruhában is, kibírható volt a víz, de nem lehetett sokáig benne maradni. Én azért ugrálgattam kicsit a hullámokban, szerintem az is elég móka, nem csak a hullámlovaglás.

Aztán még homokvárat is elkezdtünk építeni, de túlságosan grandiózusak voltak a tervek, és így félbemaradt a művünk.

A művünk

A sörösdobozok a bástyák

A hely tényleg nagyon klassz, Angliában nem olyan gyakori ám a homokos tengerpart! És az külön jó, hogy nincs tömeg. Viszonylag hosszú a strand és eloszlanak az emberek.

Estefelé még felmentünk a dombra és beültünk egy helyi kocsmába vacsorázni. Aztán 9 körül indultunk vissza Bristolba. Nagyon hálásak vagyunk Sue-nak és Sam-nek ezért a klassz vasárnapért! Itt egy giccses naplementés kép a végére.