Hogy beszélnek az angolok? 2.

Amikor az ember idegen nyelvet tanul, rájön, mennyi olyan szót is tud az anyanyelvén, amire amúgy nem is gondolt volna. És amiket egyáltalán nem használ napi szinten, mégis ha látja valahol, tudja, mi az. (pl. imbuszkulcs, posztó, istráng, varangy, és felsorolhatnék nagyon sok állat- és növényfajt). Vagy mondjuk nem is tudja pontosan, nem  ismerné fel, ha látná, mégis ismeri magának a szónak az értelmét (pl. bricska, sármány, lengéscsillapító, és felsorolhatnék még több állat- és növényfajt. :)) Nem beszélve az olyan jó kis szavakról, mint anyaszomorító, cselszövő, törleszkedik, slattyog, szöszmötöl, fanyar, ebugatta, gézengúz, felfuvalkodott. (Kezeket fel, ki használta az elmúlt egy hétben azt a szót, hogy kátrány!)

Bristol fesztiválváros

Mondhatnánk azt is, hogy azért nem írtunk a blogra egy ideje, mert állandóan fesztiválokon vagyunk, és ez valamennyire igaz is. Úgyhogy eldöntöttük, nem írunk róluk külön bejegyzéseket, hanem egyben foglaljuk össze a júliusi fesztivál-eseményeket. (Bizakodva abban, hogy augusztusban is lesz annyi, hogy külön poszt foglalkozzon vele.)

Hogy néznek ki az angolok?

Ez most egy elég szubjektív bejegyzés lesz, nem mintha egy blogon nem állandóan szubjektív bejegyzések lennének, de még annál is...

Én alapvetően nem vagyok híve az általánosításnak, legyen szó akár azonos nemhez, korosztályhoz, nemzetiséghez, társadalmi osztályhoz tartozó emberekről. Főleg nem nagyon kedvelem a nemzet-karakterológiákat, a 21. századi nagy nemzeti keveredésben és multikulturalizmusban igen nehéz és veszélyes általános jellegzetességeket megállapítani egy-egy nemzet gyermekeiről és felnőtteiről.

Azonban.