Hogy beszélnek az angolok? 2.

Amikor az ember idegen nyelvet tanul, rájön, mennyi olyan szót is tud az anyanyelvén, amire amúgy nem is gondolt volna. És amiket egyáltalán nem használ napi szinten, mégis ha látja valahol, tudja, mi az. (pl. imbuszkulcs, posztó, istráng, varangy, és felsorolhatnék nagyon sok állat- és növényfajt). Vagy mondjuk nem is tudja pontosan, nem  ismerné fel, ha látná, mégis ismeri magának a szónak az értelmét (pl. bricska, sármány, lengéscsillapító, és felsorolhatnék még több állat- és növényfajt. :)) Nem beszélve az olyan jó kis szavakról, mint anyaszomorító, cselszövő, törleszkedik, slattyog, szöszmötöl, fanyar, ebugatta, gézengúz, felfuvalkodott. (Kezeket fel, ki használta az elmúlt egy hétben azt a szót, hogy kátrány!)

Fenti felismerés hatványozottan igaz abban a helyzetben, amikor az ember egy másik nyelvet beszélő országba költözik és a korábbinál még közelebbi kapcsolatba kerül az adott idegen nyelvvel. Hallja, ahogy mindenféle beszédhibás, hadaró, affektáló emberek beszélik, és nem csak a Project - így hívták? - meg a Headway tankönyvekhez mellékelt kazettákon gyönyörűen beszélő britek.

Íme egy jól ismert illusztráció az angolok sokféle beszédére:

Jó, mondhatni, én már edzve voltam erre, a CEU-s évek után, ahol igazán ritka volt a British English, ellenben hallható volt az angolnak mindenféle változata - a legérthetetlenebb a koreai tanárunk volt egyébként.
Viszont én egészen konkrétan oviban kezdtem az angoltanulást, dalok énekelgetésével (Old McDonald has a farm, London's burning, A-B-C-D, stb). Később nyelviskolákban, illetve felső tagozatban a suliban - orosz mellett - folytattam. Egyik kedvenc tanárom volt a Derkóban Andi néni, a huszonéves friss tanerő, aki John Lennon, Sting, sőt, khm, New Kids on the Block számok hallgatásával és dalszöveg-kibogozásával igyekezett megszerettetni velünk az angol nyelvet. Szerintem sokkal jobban sikerült neki, mint az orosz tanárnőinknek. Ott a mélypont Viktorija néni volt (közép-ázsiai "szovjet" tanárnőnk), aki egyszer odáig jutott afölötti elkeseredésében, hogy mennyire nem akarunk az orosz nyelvvel foglalkozni az oroszórán, hogy megkérte, álljon fel, aki nem szeretne tovább oroszt tanulni. Az egész csoport felállt. Viktorija néni sírva rohant ki a teremből. Ez 89-ben vagy 90-ben történt. Igazán rosszul időzített ezzel a kérdéssel...

De vissza az angol nyelvhez! Gimiben én franciás voltam, az angolt különórákon, mindenféle nyelviskolákban vittem tovább - azóta is hálás vagyok ezen blog törzsolvasóinak, azaz szüleimnek a belém fektetett pénzért - és 3-dikban megcsináltam a középfokú nyelvvizsgát, ami egy évvel később szerencsésen a nyelvi érettségit is kiváltotta. Ezután viszont hivatalosan abbahagytam az angoltanulást (és egy ideig a franciára koncentráltam), de persze az angol az a nyelv, amivel a leginkább kapcsolatba kerül az ember napi szinten akár akaratlanul is - hallja az angol nyelvű dalokat, használja a számítógépén az angol szoftvereket. És később szakirodalmat olvas, nemzetközi konferenciákon vagy workshopokon külföldiekkel angolul beszélget, weboldalakat böngész. Így van az, hogy egy idő után se az angollal, se a franciával nem foglalkoztam külön, mégis inkább a francia-tudásom kopott meg alaposabban, nem az angol. Jó, azért kicsit rá kellett készülnöm, amikor eldöntöttem, jelentkezem a CEU-ra, de nem olyan nagyon.

Mindezt azért írtam le, mert olyan mulatságos és egyben furcsa, amikor angolok megkérdezik, hogy mióta meg hol meg hogy tanultam angolul. És hogy jé, még csak 9 hónapja vagyok Angliában, és ilyen jól beszélek. És akkor elkezdem mondani, hogy ja, én kérem az oviban kezdtem. Amúgy az angolok - pl. a franciákkal éles ellentétben - nagyon bátorítóak és támogatóak az angolul beszélést illetően. Szinte mindenki, akivel találkoztunk megdícsért minket a kitűnő angoltudásunkért, és kezdem azt hinni, a nagy udvariaskodás mellett azért talán szemernyit komolyan is gondolják. Érdekes, hogy míg ők egy világnyelvet beszélnek születésüktől kezdve, és nincsenek rászorítva, hogy bármilyen idegen nyelvet megtanuljanak, ha tényleg nem beszélnek más nyelven, többnyire azért szégyenlik ezt, és közben nagyra értékelik, ha más ember az angolt mint idegen nyelvet elsajátítja.

Viszont amióta itt vagyok, kezdem megérezni azt a nagy kihagyást, ami a gimis nyelviskolai órák óta tart, vagyis hogy azóta nem tanulom a nyelvet professzionálisan és módszeresen. A CEU-n elsajátított nyelv - főleg szókincs - elég szűkös, mivel tudományos, és korlátozottan használható. Viszont bizonyos szavak nagyon hiányoznak és hát vannak hiányosságaim vonzatok szabályosságai (pl. infinitivet ill. ing-es formát vonzó kifejezések) vagy szólások-mondások, friss szleng kifejezések tekintetében. Az is furcsa, hogy több szinonima közül az ember nem mindig tudja, melyiknek milyen többletjelentése van, van-e, ami múltszázadinak hat és ami meg inkább szlengesebb, szakmaibb vagy éppen hivatalosabb.
Mindig azzal nyugtatjuk magunkat Boldival, hogy mindez csak végtelen intelligenciánkat mutatja, ugyanis akinek magyarul is szűkös a szókincse, az könnyebben eljut bármely idegen nyelven az anyanyelvivel hasonló szintre, míg mi... szenvedünk az önkifejezés megfeleltethetőségi zavaraitól.

Az elmúlt hónapokban nagy vállalkozásba kezdtünk (amit múlt hétvégén fejeztünk be): végigolvastuk mind a 7 Harry Potter könyvet szépen sorjában, angolul. (Én is csak magyarul olvastam anno, és amúgyis már elég rég, szóval volt elegendő izgalom, fordulat mindkettőnk számára.) Megállapítottuk, hogy ezek a regények egyáltalán nem gyerekkönyvek, és azt is, hogy valószínűleg az angol közönség sem ismert bennünk minden egyes szót - kicsit olyan lehetett nekik, mint a magyar gyerekeknek Jókait olvasni. Itt van néhány szerintünk mókás szó, amit a Harry Potter regényekben olvastunk, és szeretnénk megtanulni és aktívan használni:

bamboozle (félrevezet, rászed)

hubbub (hangzavar, tumultus)

skullduggery (ármány, cselszövés)

flabbergasted (elképedt)

higgledy-piggledy (összevissza)

umpteenth time (x-dik alkalommal, sokadjára)

dawdle (cselleng)

agog (izgatott, várakozó)

onerous (fárasztó, terhes)

sycophantically (talpnyalóan, behízelgően)

jiffy (pillanat, másodperc - pl. I'll be back in a jiffy)

churlish (parasztos)

popinjay (üresfejű)

mollycoddle (elkényeztet, elnézően bánik vkivel)
kerfuffle (felbolydulás, nyugtalanság)

conundrum (találós kérdés)

gobbledygook (halandzsa)

codswallop (ez is halandzsa)

flummox (megdöbbent, meghökkent)

lickety-split (azonnal)

chortle (kuncog)

blither (hetet-havat összehord, locsog)

waddle (kacsázik)

Hogy képek is legyenek: 9 és háromnegyedik vágány a King's Crosson, ahonnan a Hogwarts express indul a Harry Potter regényekben

Mintha Ollivander varázspálca-boltjában lennénk - pálcák különböző méretekben

Voldemort pálcájának másolata

Néhány hasznos kifejezés:

at loggerheads (összeszólalkozik, civakodik vkivel)
cudgeling his brains (töri a fejét)

step/tread on somebody's toes (valakinek a tyúkszemére lép, azaz megbánt, magára haragít valakit)

throw caution to the winds (nem törődik a kockázattal)

I'm in her good books (jó vagyok nála, elégedett velem)

turn over a fresh/new leaf (új életet kezd)

egg somebody on (ösztökél, bátorít)

talk about sour grapes (savanyú a szőlő - nahát, van, ami ugyanaz mindkét nyelven!)

Természetesen már korábban is olvastam angol nyelven, és volt, hogy nem értettem szavakat (pl. első angol nyelvű olvasmányaimban, az Agatha Christie regényekben, később rendes szépirodalmat is mertem olvasni), de általában átugrottam őket, mert anélkül is megértettem a cselekményt, és mert lusta voltam nekiállni szótárazni. Ezért is jó, ha e-könyvolvasón olvasunk, a Kindle-ben beépített egynyelvű szótár van, ami olyan klassz, és nagyon hamar hozzá lehet szokni.(Ez itt egy reklám az e-könyveknek, igen.) Legutóbb, hagyományos, nyomtatott könyvet olvasva azt vettem észre, hogy az ismeretlen szónál ráböktem a lapra és vártam, hogy megmagyarázódjon. :)

Az angol nyelvről szóló sorozat legközelebbi részében gyakorlati tapasztalatainkról számolunk be. Remélem, már nagyon várjátok. :)