Vagyis költözött, mivel már itt vagyunk több, mint két hónapja. De most leírjuk nektek, hogy történt mindez.
Fanni szorgosan jelentkezett mindenféle állásokra jó sok hónapon keresztül. Elsősorban olyan állásokra, amikről azt gondolta, neki valók. De valószínűleg nem mindenki osztotta ezt a nézetét, ezért nem vették fel ezekre az állásokra. Időnként sikerült eljutni az interjú fázisig. De tovább nem. (Majd egyszer írunk egy külön bejegyzést az álláskeresésről praktikus és lelki-érzelmi szempontból.) A lényeg, hogy az állások jelentősebb része Londonban volt, úgyhogy kezdettől fogva megvolt rá az esély, hogy ott talál valamit. Szeretjük Bristolt, de sajnos sokkal kisebb, mint London (vagyis ez éppenséggel minden más szempontból jó benne), ez azt is jelenti, hogy a munkaerőpiaca is jóval kisebb. És akkor még nem beszéltünk London nemzetközi jellegéről, ami az amúgyis sokkal nagyobb munkaerőpiacot még inkább megsokszorozza. Persze az állásokra jelentkezők száma is nyilván sokkal nagyobb Londonban, de hát akkor több az esély. Talán.
Na jó, egyes szám első személyben folytatom (mondja Fanni). Egyszóval egy szeptemberi délutánon felhívtak, hogy sikeres voltam az interjún és felajánlják nekem az állást. Egy londoni nőszervezetnél. Részmunkaidő, heti 2,5 nap. És mikor tudnék bejönni megbeszélni a részleteket? Ettől kezdve kicsit felgyorsultak az események. Kellett keresni ugyanis szállást, mivel szerencsére a szervezetnek mindegy volt, melyik napokon dolgozom, tehát lehetett úgy, hogy kedden fél nappal kezdek, így reggel tudok busszal Bristolból Londonba utazni, majd szerdán és csütörtökön egész napot dolgozom és csütörtök esti busszal haza tudok menni Bristolba. De kedd és szerda éjszakára kell ugye a szállás. Sajnos az ismerősök semmit sem tudtak segíteni, senki nem érezte úgy, hogy be kéne fogadnia heti kétszer :) úgyhogy elkezdtem fizetős szállásokat keresni. Heti két éjszakára igencsak nehéz, ha nem hotelben akar lakni az ember. Még a hostel is eléggé borsos, ha nem 15 személyes szobára gonolunk (ahhoz én már öreg vagyok), és egy személyről van szó (két embernek egy kétágyas szobában már megérné). Úgyhogy jöttek azok az oldalak, ahol magánemberek hirdetik vendégszobájukat, mivel itt van, aki kifejezetten nem állandóra keres valakit (annyira azért nem szeret másokkal együtt élni), de alkalmanként jól jön neki a pluszpénz. Itt kaptam is ajánlatokat (20-25-30 font per éjszaka), nagy részük sajna elég messze volt a leendő munkahelyemtől, de talonban voltak, ha semmi más nem jön össze. A Couchsurfing honlapon is feladtam egy hiretést, mivel itt nem csak ingyenes 1-2 éjszakai szállást, hanem fizetős szobabérletet is hirdetnek emberek. A londoni csoportban végülis kaptam is egyetlen választ valakitől, aki felajánlotta a plusz szobáját nekem. Csak 4 overground megállóra a munkahelyemtől ez elég jónak tűnt. Leleveleztük, hogy akkor kedden este meló után megyek oda. Volt egy kis félelem és bizonytalanság, hogy egyedül megyek egy tök ismeretlenhez lakni, de szerencsére nem bizonyult baltás gyilkosnak és amúgyis Boldinak elküldtem a pasi adatait, bár nem tudom, ez mennyire segített volna rajtam, ha egy balta áll ki a fejemből...
A pasas kedves volt, a lakás elfogadható, úgyhogy végülis ott töltöttem heti két éjszakát másfél hónapon keresztül. Időnként beszélgettünk, egyszer főzött is, de volt, hogy nem találkoztunk, ilyenkor csak ott hagytam a pénzt az asztalon. Már az első alkalommal adott kulcsot a lakáshoz, mert ő váltott műszakban dolgozott a metrónál (biztonsági kamerák képeit nézegeti), és változó volt, hogy mikor van otthon. Megismertem kicsit Hackney és Islington kerületek határát, pontosabban Dalstont, amikor voltt erőm és kedvem még munka után kicsit sétálni a környéken. Arra viszont nem volt erőm, kedvem, stb-m, hogy másik szállást keressek, ha tovább tartott volna ez a Bristol-London ingázás, lehet, hogy nekiláttam volna. De erre végülis nem lett szükség, mert a munkába állásom után nem sokkal behívtak egy másik melóra is interjúra és másnap telefonon közölték velem, hogy megkapom az állást. Na jó, hát végülis ez is benne volt a pakliban, sőt, alapvetően teljes munkaidős melókra jelentkeztem, tiszta véletlen volt, hogy elsőre egy részmunkaidős jött össze, na és aztán még egy. Ami szintén remek, hogy kiderült, a kettőt is tudnám együtt csinálni, mert különböző napokon kellek az egyik meg a másik helyen. Akkor már "csak" azt kellett megoldani, hogy több mint egyévi bristoli tartózkodás után átköltözzünk Londonba. Erről szól majd a következő bejegyzés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése