Jó, csaltunk, az előző rész nem is a költözésről szólt... Úgyhogy akkor majd most.
Ott tartottunk - ha még emlékszik az a néhány ember, aki a 10 kattintást produkálta a bejegyzésünknél (nektekseírunkmitöbbet!!!) -, hogy Fanni megkapott még egy melót és most már muszáj volt abbahagyni az ingázást, Londonba kellett költözni, már csak anyagi megfontolásokból is.
Ami vicces, mert persze London drágább, mint Bristol, de az még drágább, ha egyszerre két városban tartasz fenn otthont és utazol heti vagy napi (??) szinten. (Nem röhög, van aki tényleg napi szinten ingázik London éa Bristol között!) Amúgy a heti szintű utazás is fárasztó volt kissé, a két város 3, csúcsforgalomban inkább 3,5 óra buszútra van egymástól (a vonat amellett, hogy nem sokkal rövidebb, iszonyatosan drága).
Ami vicces, mert persze London drágább, mint Bristol, de az még drágább, ha egyszerre két városban tartasz fenn otthont és utazol heti vagy napi (??) szinten. (Nem röhög, van aki tényleg napi szinten ingázik London éa Bristol között!) Amúgy a heti szintű utazás is fárasztó volt kissé, a két város 3, csúcsforgalomban inkább 3,5 óra buszútra van egymástól (a vonat amellett, hogy nem sokkal rövidebb, iszonyatosan drága).
Egyszóval felgyorsultak az események, és mivel mi egész jól abszolváltuk ezt az átköltözést, gondoltuk, megmondjuk, hogyan is kell ezt csinálni. Következzenek a jó tanácsok, Sue Townsend, az örökbecsű Adrian Mole alkotója stílusában, aki sajnos nemrég itthagyott minket. (Olvassátok el A nő, aki egy évig ágyban maradt című könyvét, idén jelenik meg magyarul, elég mókás. Mi egy bristoli ház kerítéséről jutottunk hozzá.)
1. lépés
Döbbenj rá, hogy alig egy hónapod van áttenni a főhadiszállásod egyik helyről a másikra, úgy, hogy már felmondtad a mostani szobád, de még nincs új hely a láthatáron se.
Pánikolj be.
2. lépés
Keress új lakhelyet, az alábbi attribútomok mentén:
- Legyen saját lakás, mert szép ugyan a társbérlet meg a nemzetközi szomszédság, de egy év épp elég volt belőle;
- Legyen olcsó, lehetőleg havi 1000 font alatt;
- Legyen jó környéken - értsd: ne késeljenek meg hazafelé menet, sőt, a szomszéd adjon az első kertre, legyenek terek meg parkok, virágok, persze egy kis hangulatos kávéház, kultúrált kocsma, szóval összességében a középosztályi lét bája;
- Legyen közel Fanni két munkahelyéhez (Woolwich és Whitechapel önmagában nincs közel egymáshoz, az egyik Dél-Keleten, a folyóparthoz közel, a másik pedig a folyó észak-keleti partján a City keleti végén fekszik és a kettő közötti részen nem szívesen laknál.)
- Legyen jó tömegközlekedés a belvárosba. Metró volna a legjobb, ami délen alig van, viszont ott kibírhatóbbak a lakás árak. Helyette van DLR és Overground meg persze vonat, de mivel akkor még szart se tudsz Londonról, ezt még nem is tudhatod igazán.
- Ne legyen földszinti, vagy alagsori a lakás, kivéve, ha
- napfényes kertje van
- Legyen terasz (?!) ha a fenti nincs, de legjobb a kettő együtt.
Döbbenj rá, hogy ilyen lakást tuti nem kapsz.
Pánikolj be.
3. lépés
Londoni helyismeret hiányában próbálj információkat szerezni a különböző kerületekről és azokon belül is mindenféle környékekről. Az információszerzést a háromszögelés klasszikus módszerével végezd: ismerősök, és főleg ismerősök ismerőseinek személyes tapasztalatai (oda inkább ne költözz, ott sok az indiai!), online elérhető, kerületekre bontott bűnözési statisztikák és Google Maps streetview képeinek összehasonlításával. Jöjj rá, hogy azok a szupernek kinéző környékek, ahol viszonylag olcsó lakásokat hirdettek, vagy a halál faszán vannak vagy életveszélyes vidékek. Hogy fogsz így megfelelőt találni?
Pánikolj be.
4. lépés
Kezdd alaposabban megvizsgálni a korábbi információk alapján jelentősen leszűkített környék-opciókat (olcsó is, nincs is nagyon messze, nem életveszélyes). Megsúgjuk: ez esetünkben a folyó délkeleti oldala lesz, lehetőleg az Overground vonalán, 2-3. zónában. Kezdd el csak ezeket a hirdetéseket nézni a Gumtreen.
Miután rengeteg hirdetést elmentettél a könyvjelzők közé és követhetetlen lett, teremts rendet - mégiscsak alapos, listaíró emberek vagyunk! - és állíts össze egy Excel táblázatot a potenciális lakásokról (leírás, ár, cím, telefonszám, link).
A kinézett területeken próbálj meg lakásszemlét tartani úgy, hogy alig van időd londoni tartózkodásod során. Amikor ráérsz - az is csak este van - a környékből semmit se látsz. Amit kinézel és tetszik, mire felhívod az ügynököt vagy tulajt, már rég elkelt. Ez egy gyorsan mozgó piac és ebből rájössz, hogy lehet, nem is találsz soha lakást magadnak.
Ettől is nyugodtan pánikolj be.
5. lépés
Válts leveleket egy Münchenben élő nővel, aki gyanúsan olcsón kínál lakást. A gyanú persze beigazolódik, kamu volt az egész, te meg csalódottan tiltod le az emailcímét és már csak röhögsz, amikor ugyanez a szöveg jelenik meg egy teljesen máshol található lakás hirdetésénél. Egyre nehezebben lehet átverni, ez jó jel!
De te azért csak pánikolj be egy kicsit.
6. lépés
Szervezz kifejezetten olyan kirándulásokat Bristolból Londonba, amikor lakásokat nézel meg egész nap. Persze nem lehetséges nagyon sok lakást megnézni egy napon, mert a tulaj/ügynökség nem biztos, hogy épp ráér. Döbbenj rá, mennyi extra költséggel járhat, ha ügynökségen keresztül bérelsz: a kaución és 1 havi bérleti díjon kívül elkérhetnek még regisztrációs díjat, adminisztrációs díjat, takarítási díjat, referenciák leellenőrzése díjat, stb. Ismerd fel, hogy semmi befolyásod nincs arra, magánszemélytől vagy ügynökségtől bérelsz-e, mivel te a saját szempontjaid szerint ideális lakásokat nézed ki a neten és nem tehetsz róla, hogy egy-egy tulaj melyik ingatlanügynökséggel dolgoztat.
Próbáld szemrebbenés nélkül hallgatni, amikor az ügynök kiszámolja a végösszeget, amennyivel a lakást kivehetnéd. Döntsd el, hogy még se annyira klassz ez a lakás. Nézz meg további kettőt, sokkal szarabb környéken. Jöjj rá, hogy nem akarsz újonnan épített, mini-lakótelepnek kinéző helyre költözni. A korábban megnézett lakást mindjárt más fényben látod, főleg hogy ott a környék is szimpatikusabb volt. Ez a lakáskeresés egyik nagy alaptörvénye: minden relatív.
Ess kétségbe.
7. lépés
Mindeközben készülj a költözésre, aminek még az időpontját sem tudod, próbáld felmérni az összepakolandó dolgokat. Döbbenj rá, mennyi cuccod van úgy, hogy szinte semmi sem volt (ruhák kivételével), amikor egy éve idejöttél. Hogy lett itt ennyi minden? Kezdj el dobozokat beszerezni a zöldségestől, olasz boltostól. Ez legalább ugyanúgy működik, mint Pesten.
8. lépés
Nézz meg egy lakást, amit egy kedves indiai pár hirdet. Jó a közlekedés, a lakás is jó, leszámítva a szokásos angol padlószőnyeget mindenütt. A környék nem csúcs, de megszokható. (Eastonba oltott St Pauls, ez persze csak a bristoliaknak mond valamit.) Viszont a bérleti díj felette van a kitűzött összegnek, amit rászánnál. Jöjj rá, hogy hiába tetszik, túl sokba kerülne, úgyhogy tovább kell keresned az olcsóbbak között. Ekkor még abban is reménykedsz, hogy majd találsz még szebbet, még jobbat, kerteset, olcsóbbat, stb. (Nem fogsz.)
9. lépés
Nézz meg egy lakást, ami egész jó árban van és magánszemély hirdeti. Próbálj meg a szükséges mértékig gyanakvó lenni, de nem annyira, hogy el sem mész egyedül a lakásba. Próbálj a lakásban ne csak arra koncentrálni, milyen zajos lehet a 2-szer 3 sávos út mellett. Próbáld meg ne összehasonlítani a valóságot a képekkel, amiket a neten láttál. Próbáld meglátni a szépségeit. Ha ez nem sikerül, legalább csinálj úgy, mint aki érdeklődik. Ugyanakkor igyekezz elkerülni, hogy konkrét választ kelljen adnod most azonnal - a tulaj persze mielőbb szeretné tudni. Kérdezz rá a foltra a parketten (de legalább parkett!). Kiderül, a tulaj is gyanakvó már, mert a korábbi bérlő pl. eláztatta az alsó lakót a mosogatógéppel (mosogatógép is van!). Dönts úgy, hogy tovább keresgélsz, mert nem igazán tetszik a lakás. Nézz meg egy másikat még aznap este, utazz ismeretlen buszokkal ismeretlen helyekre a töksötétben. Várakozz egy szintén sötét kertvárosi utcán félórát a kurvahidegben a tulajra, aki elfelejtette, hogy jössz. Vagyis félreértett valamit és azt hiszi, te vagy az a feleség, aki nem szeretne temető mellett lakni. (Temető mellett??) Próbáld meg nem kimutatni döbbenetedet, amikor megmutatja a lakást: egy icipici házikóban egy újonnan felújított garzon, amihez úgy lehet eljutni, hogy egy shared house bejáratán és nappaliján kell keresztülmenni, ki a kertbe. Félelmedet legyűrve ülj be a tulaj sportkocsijába osztrák barátnőjével együtt és nézz meg egy második lakást. Ha az előzőnél elképedtél, itt még jobban el fogsz. Szintén shared house-ban, tetőtéri lakás. A többi mind bér-szoba, rémes állapotban. Menj fel a keskeny lépcsőn, próbáld meg ne elhányni magad a zuhanyfülke láttán. Majd a nappali láttán. Próbálj kedvesen és elismerően mosolyogni, amikor az osztrák barátnő elmeséli, a lakás átalakítását és felújítását ő álmodta és tervezte meg. Próbáld visszafojtani magadba a kérdést, hogy vajon egy vak embert vagy szájjal-lábbal festőt alkalmaztak-e a konyhabútor pirosra festésére, netán egy elefánt trappolt fel, hogy ormányába véve a pemzlit elvégezze a munkát. Köszönd meg a fuvart és baktass vissza az Overground állomásra, hogy végre fáradtan és kiábrándultan megpihenhess az ülésen, miközben zötykölődsz Dalston Junction felé.
Ha még maradt erőd, pánikolj be.
10. lépés
Miután úgy érzed, eleged van az esti lakásnézésekből, telefonos egyeztetésekből és átverni akaró hirdetésekből, döntsd el, hogy mégiscsak kiveszed a lakást a széles út mentén. Ne felejtsd el, hogy mindeközben nem tudod, mikor kell majd nagy hirtelen munkába állnod a második munkahelyen is. Próbáld meggyőzni magad, hogy ez a legjobb megoldás az alábbi érvek mentén: úgyis csak félévre szóló szerződést kell aláírni, ha már Londonban vagy, könnyebb lesz másikat találni, meg lakásokat nézegetni, talán tényleg nem olyan zajos, hiszen a hálószoba nem az útra néz, nincs extra költség, mert magánszemélytől veszed ki, bútorozatlan, így nem kell majd óvatosan kerülgetned valami ocsmány öntöttvas delfin által tartott üveg kávézóasztalt, felszerelt a konyha, parketta van és szép a fürdőszoba, rendezett a lépcsőház meg az egész ház is, van közös kert. Hívd fel a közvetítő személyt, hogy kivennéd, próbálj meg ne gyanakodni, amikor 50 font előleget kérnek.
11. lépés
Beszélj telefonon a tulajjal, mondd meg neki, hogy szeretnéd kivenni a lakást. Hosszas telefonálás után maradjatok abban, hogy elutalod az ötven fontot és ezzel lefoglaltad a lakást. Nyugodj meg.
Másnap hajnalban a csipád kidörzsölése közben olvasd el az SMS-t a tulajtól, hogy másnak adja ki a lakást. Pánikolj be.
Hívd fel munkába menet a buszról, hogy 'whatdafuck!?', persze nem ebben a stílusban. Hallgasd nyugodtan a magyarázkodását, meg a kérdését, hogy 'Magyarország nem EU tag, ugye?', meg hogy ő úgy érezte, hogy te bizalmatlannak hangoztál a telefonban, vagy mi?! Pedig már elutaltad az 50 fontot.
Magadban, legbelül, mélyen, pánikolj be.
12. lépés
Amikor minden veszni látszik, kapj egy újabb SMS-t a tulajtól, hogy akkor tiéd a lakás, 1000 font foglaló, plusz egy hónap lakbér előre fizetendő. (1875 font majdnem kereken, aztakurva!) A bizalmad amúgy is megingott, valami azt súgja, hogy téged itt át fognak baszni, de csúnyán.
Ne értsd, mi van, már amúgy sem hiszed el azt se, amit kérdeznek tőled. A pánik még mindig jogos.
13. lépés
Kezdj el minden nap nagy összegű készpénzt felvenni, hogy megköthesd a szerződést - végre face-to-face a furcsa tulajjal. A bankodban nem bízol, mert a várt 3 nap helyett csak 5 nap után érkezik meg az ötven fontod a tulajhoz. Ez is generált egy kis interakciót legalább.
A logisztikáról, hogy hova gyűjtesz 1875 fontot húszfontosokban, most nem szeretnénk kitérőt tenni. Az viszont Tarantino filmbe illő, ahogy ennyi bankót az ember Londonba visz egy Megabus járattal.
Érkezz hamarabb a címre, és fedezd fel a környéket, illetve a helyi kávézót, amíg a dugóban ülő, késő tulajra várakozol. Lélegezz fel, amikor minden papírt rendben talál, és írjátok alá mindannyian a szerződést. Egyikőtök szintén fellélegezhet, hogy a másik, aki csak most látja először a lakást, elégedett a választással. Amúgy ezen a napfényes napon valóban szebbnek tűnik, jó világos legalábbis. Türelmesen, röhögés nélkül csináld végig a tulajjal a légzésgyakorlatokat és a test-kopogtatást, amivel demonstrálja, mikkel is foglalkozik. Közben gondolj arra, milyen jó, hogy Coventryben élnek és csak ritkán fogtok találkozni. Váljatok el barátságban és egy kis londoni séta után buszozz vissza Bristolba, és állj neki a költözés azonnali szervezésének.
14. lépés
Ugyan már hetekkel korábban elkezdtél csomagolni és költöztető cégeket keresni, időpont hiányában semmit sem tudtál eddig intézni. Most viszont pár nap alatt kellene megszervezni a költöztetést. Írj listát a szállítandó cuccokról, checklistet, amin pipálni lehet a megérkezéskor, hogy minden megvan-e. (Ja, a bizalmatlanség még mindig megvan.) Örülj meg, amikor rátalálsz egy oldalra, ami megkönnyíti a dolgodat. Itt több száz költöztető cég regisztrált és neked csak fel kell adnod egy hirdetést, megadva a paramétereket, mint A és B pont, költöztetendő cuccok mérete és száma, valamint a költözés dátuma. Ülj órákat a gép előtt és nézd, ahogy beérkeznek az ajánlatok. Levelezz mindenféle költöztetőkkel, akik hajlandóak lennének alacsonyabb árra, majd legyél dühös, amikor hirtelen abbamarad a levelezés. Végül állapodj meg egy céggel egy viszonylag normális árban. Ha minden igaz, a szerződéskötés utáni harmadik napon be is költözhetsz!
15. lépés
Míg egyikőtök a Megabus kora reggeli járatán szundikálva zötykölődik London felé, addig másikótok a dolgait becsomagolva várja a költöztető délelőtti érkezését Bristolban. Így aztán nem csoda, hogy csak később sikerül lehallgatni azt az üzenetet, amit a kamionsofőr hagyott és amiből nem sokat érteni. Felhívod a megadott számot, a sofőr közli, hogy balesetet szenvedett és nem fog tudni jönni.
Pánikolj be. Hiszen neked holnap már le kéne lépned a lakásból.
Fel kell hívnod a szervező céget és újabb hirdetést feladni, hogy SOS jelentkezzenek költöztetők az aznapi melóra. Szerencsére pár órán belül akad is jelentkező, aki elvileg délután elviszi és estére Londonba leszállítja a cuccot.
Könnyebbülj meg kicsit.
Mindeközben másikótok ledolgozza a napját Londonban, majd siet egyenesen az üres lakásba és várja a költöztetőt, aki meg is érkezik nagy nehezen, többszöri telefonos segítségkérés után. (Tőled, a bristolitól kér útbaigazítást, ráadásul tök érthetetlen tájszólásban.) Nyugodj meg, amikor meggyőződsz róla, hogy minden megvan.
Ez az utolsó este a bristoli szobában és az első a londoni lakásban, mindketten a puszta matracon.
16. lépés
Másnap ülj buszra a maradék cuccokkal és érkezz meg új otthonodba délelőtt, ahol megkezdhetitek a kipakolást, tervezgetést, az új otthon berendezését. Sóhajts egy nagyot, megcsináltad!
- Ne legyen földszinti, vagy alagsori a lakás, kivéve, ha
- napfényes kertje van
- Legyen terasz (?!) ha a fenti nincs, de legjobb a kettő együtt.
Döbbenj rá, hogy ilyen lakást tuti nem kapsz.
Pánikolj be.
3. lépés
Londoni helyismeret hiányában próbálj információkat szerezni a különböző kerületekről és azokon belül is mindenféle környékekről. Az információszerzést a háromszögelés klasszikus módszerével végezd: ismerősök, és főleg ismerősök ismerőseinek személyes tapasztalatai (oda inkább ne költözz, ott sok az indiai!), online elérhető, kerületekre bontott bűnözési statisztikák és Google Maps streetview képeinek összehasonlításával. Jöjj rá, hogy azok a szupernek kinéző környékek, ahol viszonylag olcsó lakásokat hirdettek, vagy a halál faszán vannak vagy életveszélyes vidékek. Hogy fogsz így megfelelőt találni?
Pánikolj be.
4. lépés
Kezdd alaposabban megvizsgálni a korábbi információk alapján jelentősen leszűkített környék-opciókat (olcsó is, nincs is nagyon messze, nem életveszélyes). Megsúgjuk: ez esetünkben a folyó délkeleti oldala lesz, lehetőleg az Overground vonalán, 2-3. zónában. Kezdd el csak ezeket a hirdetéseket nézni a Gumtreen.
Miután rengeteg hirdetést elmentettél a könyvjelzők közé és követhetetlen lett, teremts rendet - mégiscsak alapos, listaíró emberek vagyunk! - és állíts össze egy Excel táblázatot a potenciális lakásokról (leírás, ár, cím, telefonszám, link).
A kinézett területeken próbálj meg lakásszemlét tartani úgy, hogy alig van időd londoni tartózkodásod során. Amikor ráérsz - az is csak este van - a környékből semmit se látsz. Amit kinézel és tetszik, mire felhívod az ügynököt vagy tulajt, már rég elkelt. Ez egy gyorsan mozgó piac és ebből rájössz, hogy lehet, nem is találsz soha lakást magadnak.
Ettől is nyugodtan pánikolj be.
5. lépés
Válts leveleket egy Münchenben élő nővel, aki gyanúsan olcsón kínál lakást. A gyanú persze beigazolódik, kamu volt az egész, te meg csalódottan tiltod le az emailcímét és már csak röhögsz, amikor ugyanez a szöveg jelenik meg egy teljesen máshol található lakás hirdetésénél. Egyre nehezebben lehet átverni, ez jó jel!
De te azért csak pánikolj be egy kicsit.
6. lépés
Szervezz kifejezetten olyan kirándulásokat Bristolból Londonba, amikor lakásokat nézel meg egész nap. Persze nem lehetséges nagyon sok lakást megnézni egy napon, mert a tulaj/ügynökség nem biztos, hogy épp ráér. Döbbenj rá, mennyi extra költséggel járhat, ha ügynökségen keresztül bérelsz: a kaución és 1 havi bérleti díjon kívül elkérhetnek még regisztrációs díjat, adminisztrációs díjat, takarítási díjat, referenciák leellenőrzése díjat, stb. Ismerd fel, hogy semmi befolyásod nincs arra, magánszemélytől vagy ügynökségtől bérelsz-e, mivel te a saját szempontjaid szerint ideális lakásokat nézed ki a neten és nem tehetsz róla, hogy egy-egy tulaj melyik ingatlanügynökséggel dolgoztat.
Próbáld szemrebbenés nélkül hallgatni, amikor az ügynök kiszámolja a végösszeget, amennyivel a lakást kivehetnéd. Döntsd el, hogy még se annyira klassz ez a lakás. Nézz meg további kettőt, sokkal szarabb környéken. Jöjj rá, hogy nem akarsz újonnan épített, mini-lakótelepnek kinéző helyre költözni. A korábban megnézett lakást mindjárt más fényben látod, főleg hogy ott a környék is szimpatikusabb volt. Ez a lakáskeresés egyik nagy alaptörvénye: minden relatív.
Ess kétségbe.
7. lépés
Mindeközben készülj a költözésre, aminek még az időpontját sem tudod, próbáld felmérni az összepakolandó dolgokat. Döbbenj rá, mennyi cuccod van úgy, hogy szinte semmi sem volt (ruhák kivételével), amikor egy éve idejöttél. Hogy lett itt ennyi minden? Kezdj el dobozokat beszerezni a zöldségestől, olasz boltostól. Ez legalább ugyanúgy működik, mint Pesten.
8. lépés
Nézz meg egy lakást, amit egy kedves indiai pár hirdet. Jó a közlekedés, a lakás is jó, leszámítva a szokásos angol padlószőnyeget mindenütt. A környék nem csúcs, de megszokható. (Eastonba oltott St Pauls, ez persze csak a bristoliaknak mond valamit.) Viszont a bérleti díj felette van a kitűzött összegnek, amit rászánnál. Jöjj rá, hogy hiába tetszik, túl sokba kerülne, úgyhogy tovább kell keresned az olcsóbbak között. Ekkor még abban is reménykedsz, hogy majd találsz még szebbet, még jobbat, kerteset, olcsóbbat, stb. (Nem fogsz.)
9. lépés
Nézz meg egy lakást, ami egész jó árban van és magánszemély hirdeti. Próbálj meg a szükséges mértékig gyanakvó lenni, de nem annyira, hogy el sem mész egyedül a lakásba. Próbálj a lakásban ne csak arra koncentrálni, milyen zajos lehet a 2-szer 3 sávos út mellett. Próbáld meg ne összehasonlítani a valóságot a képekkel, amiket a neten láttál. Próbáld meglátni a szépségeit. Ha ez nem sikerül, legalább csinálj úgy, mint aki érdeklődik. Ugyanakkor igyekezz elkerülni, hogy konkrét választ kelljen adnod most azonnal - a tulaj persze mielőbb szeretné tudni. Kérdezz rá a foltra a parketten (de legalább parkett!). Kiderül, a tulaj is gyanakvó már, mert a korábbi bérlő pl. eláztatta az alsó lakót a mosogatógéppel (mosogatógép is van!). Dönts úgy, hogy tovább keresgélsz, mert nem igazán tetszik a lakás. Nézz meg egy másikat még aznap este, utazz ismeretlen buszokkal ismeretlen helyekre a töksötétben. Várakozz egy szintén sötét kertvárosi utcán félórát a kurvahidegben a tulajra, aki elfelejtette, hogy jössz. Vagyis félreértett valamit és azt hiszi, te vagy az a feleség, aki nem szeretne temető mellett lakni. (Temető mellett??) Próbáld meg nem kimutatni döbbenetedet, amikor megmutatja a lakást: egy icipici házikóban egy újonnan felújított garzon, amihez úgy lehet eljutni, hogy egy shared house bejáratán és nappaliján kell keresztülmenni, ki a kertbe. Félelmedet legyűrve ülj be a tulaj sportkocsijába osztrák barátnőjével együtt és nézz meg egy második lakást. Ha az előzőnél elképedtél, itt még jobban el fogsz. Szintén shared house-ban, tetőtéri lakás. A többi mind bér-szoba, rémes állapotban. Menj fel a keskeny lépcsőn, próbáld meg ne elhányni magad a zuhanyfülke láttán. Majd a nappali láttán. Próbálj kedvesen és elismerően mosolyogni, amikor az osztrák barátnő elmeséli, a lakás átalakítását és felújítását ő álmodta és tervezte meg. Próbáld visszafojtani magadba a kérdést, hogy vajon egy vak embert vagy szájjal-lábbal festőt alkalmaztak-e a konyhabútor pirosra festésére, netán egy elefánt trappolt fel, hogy ormányába véve a pemzlit elvégezze a munkát. Köszönd meg a fuvart és baktass vissza az Overground állomásra, hogy végre fáradtan és kiábrándultan megpihenhess az ülésen, miközben zötykölődsz Dalston Junction felé.
Ha még maradt erőd, pánikolj be.
10. lépés
Miután úgy érzed, eleged van az esti lakásnézésekből, telefonos egyeztetésekből és átverni akaró hirdetésekből, döntsd el, hogy mégiscsak kiveszed a lakást a széles út mentén. Ne felejtsd el, hogy mindeközben nem tudod, mikor kell majd nagy hirtelen munkába állnod a második munkahelyen is. Próbáld meggyőzni magad, hogy ez a legjobb megoldás az alábbi érvek mentén: úgyis csak félévre szóló szerződést kell aláírni, ha már Londonban vagy, könnyebb lesz másikat találni, meg lakásokat nézegetni, talán tényleg nem olyan zajos, hiszen a hálószoba nem az útra néz, nincs extra költség, mert magánszemélytől veszed ki, bútorozatlan, így nem kell majd óvatosan kerülgetned valami ocsmány öntöttvas delfin által tartott üveg kávézóasztalt, felszerelt a konyha, parketta van és szép a fürdőszoba, rendezett a lépcsőház meg az egész ház is, van közös kert. Hívd fel a közvetítő személyt, hogy kivennéd, próbálj meg ne gyanakodni, amikor 50 font előleget kérnek.
11. lépés
Beszélj telefonon a tulajjal, mondd meg neki, hogy szeretnéd kivenni a lakást. Hosszas telefonálás után maradjatok abban, hogy elutalod az ötven fontot és ezzel lefoglaltad a lakást. Nyugodj meg.
Másnap hajnalban a csipád kidörzsölése közben olvasd el az SMS-t a tulajtól, hogy másnak adja ki a lakást. Pánikolj be.
Hívd fel munkába menet a buszról, hogy 'whatdafuck!?', persze nem ebben a stílusban. Hallgasd nyugodtan a magyarázkodását, meg a kérdését, hogy 'Magyarország nem EU tag, ugye?', meg hogy ő úgy érezte, hogy te bizalmatlannak hangoztál a telefonban, vagy mi?! Pedig már elutaltad az 50 fontot.
Magadban, legbelül, mélyen, pánikolj be.
12. lépés
Amikor minden veszni látszik, kapj egy újabb SMS-t a tulajtól, hogy akkor tiéd a lakás, 1000 font foglaló, plusz egy hónap lakbér előre fizetendő. (1875 font majdnem kereken, aztakurva!) A bizalmad amúgy is megingott, valami azt súgja, hogy téged itt át fognak baszni, de csúnyán.
Ne értsd, mi van, már amúgy sem hiszed el azt se, amit kérdeznek tőled. A pánik még mindig jogos.
13. lépés
Kezdj el minden nap nagy összegű készpénzt felvenni, hogy megköthesd a szerződést - végre face-to-face a furcsa tulajjal. A bankodban nem bízol, mert a várt 3 nap helyett csak 5 nap után érkezik meg az ötven fontod a tulajhoz. Ez is generált egy kis interakciót legalább.
A logisztikáról, hogy hova gyűjtesz 1875 fontot húszfontosokban, most nem szeretnénk kitérőt tenni. Az viszont Tarantino filmbe illő, ahogy ennyi bankót az ember Londonba visz egy Megabus járattal.
Érkezz hamarabb a címre, és fedezd fel a környéket, illetve a helyi kávézót, amíg a dugóban ülő, késő tulajra várakozol. Lélegezz fel, amikor minden papírt rendben talál, és írjátok alá mindannyian a szerződést. Egyikőtök szintén fellélegezhet, hogy a másik, aki csak most látja először a lakást, elégedett a választással. Amúgy ezen a napfényes napon valóban szebbnek tűnik, jó világos legalábbis. Türelmesen, röhögés nélkül csináld végig a tulajjal a légzésgyakorlatokat és a test-kopogtatást, amivel demonstrálja, mikkel is foglalkozik. Közben gondolj arra, milyen jó, hogy Coventryben élnek és csak ritkán fogtok találkozni. Váljatok el barátságban és egy kis londoni séta után buszozz vissza Bristolba, és állj neki a költözés azonnali szervezésének.
14. lépés
Ugyan már hetekkel korábban elkezdtél csomagolni és költöztető cégeket keresni, időpont hiányában semmit sem tudtál eddig intézni. Most viszont pár nap alatt kellene megszervezni a költöztetést. Írj listát a szállítandó cuccokról, checklistet, amin pipálni lehet a megérkezéskor, hogy minden megvan-e. (Ja, a bizalmatlanség még mindig megvan.) Örülj meg, amikor rátalálsz egy oldalra, ami megkönnyíti a dolgodat. Itt több száz költöztető cég regisztrált és neked csak fel kell adnod egy hirdetést, megadva a paramétereket, mint A és B pont, költöztetendő cuccok mérete és száma, valamint a költözés dátuma. Ülj órákat a gép előtt és nézd, ahogy beérkeznek az ajánlatok. Levelezz mindenféle költöztetőkkel, akik hajlandóak lennének alacsonyabb árra, majd legyél dühös, amikor hirtelen abbamarad a levelezés. Végül állapodj meg egy céggel egy viszonylag normális árban. Ha minden igaz, a szerződéskötés utáni harmadik napon be is költözhetsz!
15. lépés
Míg egyikőtök a Megabus kora reggeli járatán szundikálva zötykölődik London felé, addig másikótok a dolgait becsomagolva várja a költöztető délelőtti érkezését Bristolban. Így aztán nem csoda, hogy csak később sikerül lehallgatni azt az üzenetet, amit a kamionsofőr hagyott és amiből nem sokat érteni. Felhívod a megadott számot, a sofőr közli, hogy balesetet szenvedett és nem fog tudni jönni.
Pánikolj be. Hiszen neked holnap már le kéne lépned a lakásból.
Fel kell hívnod a szervező céget és újabb hirdetést feladni, hogy SOS jelentkezzenek költöztetők az aznapi melóra. Szerencsére pár órán belül akad is jelentkező, aki elvileg délután elviszi és estére Londonba leszállítja a cuccot.
Könnyebbülj meg kicsit.
Mindeközben másikótok ledolgozza a napját Londonban, majd siet egyenesen az üres lakásba és várja a költöztetőt, aki meg is érkezik nagy nehezen, többszöri telefonos segítségkérés után. (Tőled, a bristolitól kér útbaigazítást, ráadásul tök érthetetlen tájszólásban.) Nyugodj meg, amikor meggyőződsz róla, hogy minden megvan.
Ez az utolsó este a bristoli szobában és az első a londoni lakásban, mindketten a puszta matracon.
16. lépés
Másnap ülj buszra a maradék cuccokkal és érkezz meg új otthonodba délelőtt, ahol megkezdhetitek a kipakolást, tervezgetést, az új otthon berendezését. Sóhajts egy nagyot, megcsináltad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése