Brit bangladesi nők 2. Öltözködés

A bangladesi kollégáim öltözködéséből elsőre mindenkit legjobban a fejkendő viselet érdekel, úgyhogy először erről írok. 

Először is tisztázzuk a muzulmán nők által viselt hagyományos testfedés különböző formáit és elnevezéseiket. Ezek amúgy részben vallási, részben kulturális/földrajzi/nemzetiségi meghatározottságúak. Vagyis: a muzulmán vallás a legtöbb forrás szerint csak azt írja elő, hogy a fejet kell betakarni (hm, ez azért más vallásokban is jelen van, ugyebár), illetve a nők visszafogottan öltözködjenek ismeretlen, azaz nem rokon férfiak előtt. A többi extra eltakarás már az én benyomásom szerint személy-, kultúra-, fundamentalizmus-szint-függő. Nyilván mindig vannak emberek, csoportok, akik bizonyos dolgokat a vallással magyaráznak.

Szóval van a hidzsáb, ami tulajdonképpen arra utal, hogyan kell a nőknek és férfiaknak egymással viselkedni, de ez a jelentése kissé elveszett, és manapság az eltakarásra használják és még közelebbről a fejet és nyakat eltakaró, az egész arcot szabadon hagyó kendőt jelenti. Van még a csador, ami szintén szabadon hagyja az arcot, viszont egy a teljes testet fedő egyberuha, általában egyszínű, díszítetlen anyagból, a fejről bő ruhaként aláhullva. A nikáb-ból csak a szemek látszanak ki, és végül a burka az, ami még a szemet is eltakarja, azaz csak csipkeszerű hálón keresztül látni ki belőle. Itt vannak képes illusztrációk is, a bbc-nek köszönhetően.

Akit még részletesebben érdekela  téma, itt talál infókat.

Teljes testet eltakaró ruhát, pláne olyat, ami az arcot is teljesen eltakarja, ezen a környéken ritkán látni. A legtöbb muzulmán nő Tower Hamletsben és ezen belül Whitechapelben fejkendőt visel, mindenféle öltözethez, vagy néhányan (megfigyelésem szerint főleg a szomáliaiak) egységes anyagból készült csadort. Az utcán azért lehetett látni olyan nőket, akik az arcukat is eltakarták valami kendővel, de a szemük kilátszott. Ezt a leggyakrabban úgy oldották meg, hogy egy külön erre a célra készített kis kendőt, ami egy szalagra van erősítve, kötöttek a fejükre, a fejkendő fölé. A mi nőszervezetünk projektjeiben résztvevők és a kollégáim mind maximum fejkendőt viseltek, volt, aki azt se. A kendők amúgy színesek, mintásak, minden nap másikat hordanak.

Itt egy videó, amiből kiderül, hogy ötvözik fiatal nők a vallást és a divatot - a kendőviseletben. Nézzétek meg, elég érdekes. Beteszek ide egy képet Sara Shamsavari fotói közül.

Egyik kolléganőm, aki Indiából, közelebbről Kashmirból jött Angliába kb. 10 éve, már fiatal felnőttként, nem hord fejkendőt. Eleinte azt hittem, ő nem is muzulmán, hanem hindu. Sokáig nem mertem őket ilyenekről kérdezni, nem akartam hülyének, udvariatlannak vagy előítéletesnek tűnni vagy akaratlanul is megbántani őket. Aztán egyszer valahogy szóba került és megkérdeztem tőle, hogyhogy ő nem hord kendőt. Azt mondta, 9/11 óta, illetve amiatt. Gondolom, nem akarta, hogy rögtön ránézésre a muzulmán vallással azonosítsák, pláne akkor, amikor a nagy tudatlanság és félelem mindenféle indokolatlan gyanakvásnak nyújtott teret. Ő amúgy világos bőrű, szóval nem is azonosítható be ránézésre a származása, lehetne akár olasz vagy spanyol is (sötét haj és szemszín). 

Kendőárus a Whitechapel Roadon

Állítólag Bangladesben nem általános a nők fejkendőviselése. Azok a nők, akik másik európai országból jönnek (pl. sokan Olaszországból), szintén nem feltétlenül hordtak ott kendőt, aztán idővel elkezdik viselni. A kendő sok mindent jelenthet és viselésének sokféle oka lehet: vallási hovatartozás szimbolizálása illetve megerősítése, vallásos tevékenység, vallásgyakorlat része (ld. cikk angliai nőkről, akik eltakarják az arcukat, saját elhatározásból), és persze lehet mások által rájuk kényszerített viselet, itt szó lehet a közösség nyomásgyakorlásának különböző szintjeiről. Valaki azért hordja, mert végre hordhatja, mivel viszonylag homogén közegben él (Banglatown), ahol ez általános, és hiába bevándorló, nem lóg ki ezzel. Vagy éppen azért nem hordja, mert nem akarja, hogy a vallásával azonosítsák, nem akarja, hogy ennyire beazonosítható legyen és megkönnyítse a dolgát azoknak, akik előítéletesek. Kislányok viszonylag ritkán hordanak fejkendőt, legalábbis a bangladesiek között. Ezt inkább más muzulmánoknál láttam (világosabb bőrűek, de nem tudom, hova valósiak), és az utcai árusoknál is időnként lehet látni gyerekfejre való kendőt, de ez nem sima kendő, hanem latexszerű, rugalmas anyagból van, és kicsit sapkaszerűen húzzák a fejre (nekem volt régen ilyen marha kényelmetlen téli sapkám, de az kötött volt és szúrt is mindenütt a nyakamon).

Azért számomra továbbra is fura, hogy a kollégáim nagy részének sose láttam a fülét vagy akár a haját. De még furább, hogy milyen lehet letakart füllel-hajjal lenni egész nap. Persze köztük is van, aki szigorúan, szorosan tartja a fején, gombostűkkel összetűzdelve, más pedig időnként levette, megigazította (persze csak előttünk, nők előtt), és csak egyetlen kendőt hordott, lazábban.

Azt hiszem, ezt a kendő témát most eléggé körbejártam...

Ami az egyéb öltözetet illeti: ez a leggyakrabban hosszú ujjú blúz, póló, hosszú szoknya vagy nadrág. Volt közülük, aki hagyományosabban öltözködik, pl. az angoltanár, mindig kicsit lepelszerű egyberuhákban, sötét színekben, ugyanígy a pénzügyes munkatárs. Másik kollégám leggyakrabban nadrágban, póló vagy pulcsi, európai típusú öltözet, kendő és tornacipő. J Az a kollégám, aki nem hord kendőt (csak imádkozáshoz teszi a fejére), szintén európai ruhákban jár, persze azért ő is hosszabb szoknyákban, harisnyával, blúz vagy pulcsi vagy egyberuha. És van a lázadó kollégám, aki kilóg mind közül, nem tudom, vallásos-e, mert nem egy irodában voltunk és így sosem láttam imádkozni. Nem visel kendőt, nagyvilágiasan öltözködik, szereti a csillogó, flitteres cuccokat, csipkés, áttetsző blúzt, a drága parfümöket, gyöngysort, fején meg vicces kalapot hordott időnként.

Mivel én csak 6 hónapig dolgoztam velük, nem tudom, mit viselnek nyáron, gyanítom, hogy ugyanúgy hosszú ujjút és hosszú szoknyát.

Időnként dideregtek az irodában – mondjuk tényleg néha nem volt túl jó a központi fűtés és extra elektromos hordozható fűtőtestekkel pótoltuk ki. De azért imádkozáshoz mindig levették a cipőjüket.

A központba járó diákokkal kapcsolatban éppen a kollégáim jegyezték meg, hogy fura módon általában kabátban maradnak, nem nagyon veszik le, emiatt aztán izzadnak, meg sokszor kajaszagú a ruhájuk, mert otthon is ebben vannak a konyhában kajafőzés közben. Az utcán is láttam ilyen ázsiaiakat, akik télikabátban jártak, de alul mezítláb voltak egy vékony cipőben vagy szandálban. Az utcán láttam olyan nőket is, akik nagyon kiöltöztek (a többség csak különleges alkalomra teszi), illetve voltak, akik a kendőkre díszes tűket, fityegőket tettek.

Ritka az ilyen látvány, mert nem szoktak teljes hagyományos ruházatban vonulgatni

A Whitechapel Road-i piacon sokféle ruhát árulnak, kérdezgettem is a kollégáimat, melyik milyen ruha, és van-e tipikus bangladesi öltözet. Mint kiderült, ez sem különbözik a többi, környékbeli öltözettől (azaz eléggé hasonlít az indiai vagyis Bengáli ruházathoz): az alapruha a szári, de ebben már nem nagyon járnak, csak ünnepekre veszik fel a díszeseket, amik tulajdonképpen úgy működnek, mint egy estélyi ruha. A szári amúgy leghagyományosabban csak egy széles, hosszú, hímzéssel, gyöngyökkel, drágakövekkel kidíszített textil, ezt tekerik maguk köré. De az indiaiaknál ez alá vesznek egy kis, általában rövid ujjú ingecskét, ez sokszor a hasat nem is takarja – gondolom, a muzulmánoknál ez nem menő, és alulra ugyanolyan anyagból, színben harmonizáló nadrágot. A muzulmánoknál a szári alá hosszú ujjút vesznek és persze kendőt is vesznek hozzá. De már sokkal gyakoribb, hogy a szári már meg van varrva, szóval tulajdonkeppen egy ruha, szintén színes és agyondíszített. Azt mondták a lányok, egy díszes szári sokba kerül, akár 300 fontba is, és ha túl sok rajta a dísz, nehéz is és emiatt kényelmetlen. Az esküvői ruha színe hagyományosan a vörös, de manapság már sokan modern, európai típusú ruhában és fehérben meg mindenféle más színekben esküsznek.

Egy klasszikus esküvői ruha

A férfiak öltözetéről nem sokat tudok, csak amit az utcán láttam, a legtöbben európai ruhákban járnak, de azért vannak, akik hagyományosban, vagyis a nadrág fölé felvesznek egy szürke, fehér vagy sötétszínű egyberuhaszerűséget, és a fejükön is viselnek valami sapkát. Nagy a szakálluk, a legtöbbször nincs bajuszuk, bár állítólag magának a prófétának is volt bajsza, úgyhogy ez nem vallási előírás. Főként idős férfiaknál lehet látni, hogy narancssárgára festik a hajukat és a szakállukat. Ezt sokáig nem tudtam, miért van, de most rákerestem, és az internet megadta a magyarázatot: részben hiúságból (nem akarják, hogy ősz legyen a hajuk és a szakálluk), részben pedig vallási előírásból (nem szabad feketére festeniük a szőrzetüket).

Egyesek szerint pedig akkor festik be a hajukat, amikor Mekkában jártak zarándoklaton. Mivel hennát használnak, az a fehér hajat narancssárga színűre festi. Hát nemtom, egy tisztes őszes halánték nekem jobban bejön… Ha még érdekel a téma, itt nézegessetek narancssárga szakállú bácsikat.