Rochester - a város, ahol megállt az idő

Volt nekem már Magyarországon egy kedvelt sorozatom, a Midsomer Murders, magyarul Kisvárosi Gyilkosságok. Annak, aki nem ismeri: ez egy angol sorozat, egy képzeletbeli megyében, Midsomerben játszódik, főleg mindenféle falvakban és kisvárosokban, és persze állandóan gyilkosságok történnek az első látásra csendesnek, unalmasnak tűnő vidéken, ahol szinte csak fehér gazdagok laknak egyébként. Minden részben kiderül persze, hogy a kisvárosi/falusi élet korántsem unalmas, vagy legalábbis a helyiek igyekeznek színessé tenni maguknak, mindenféle szenvedélyeket és hobbikat vagy extrém, perverz érdeklődést fejlesztenek ki, áskálódnak egymás ellen, mint elfoglaltság, stb. A sorozatot főképp Buckinghamshire-ban forgatják (lehet is menni túrázni a forgatások helyszíneire), de engem mióta Angliában élünk és járkálunk időnként kisvárosokban, azok mindig a sorozatra emlékeztetnek. Mindig arra gondolok, hogy a szép kertek mögötti házakban egy-egy őrült orchideagyűjtő, szexjátékszer-készítő vagy miniatűr-megszállott lakik.

Tegnap Rochesterben jártunk, és megint ez az érzés fogott el, állandóan a potenciális gyilkossági történet részleteire gondoltam, miközben a fura helyieket nézegettem.

Rochester egy 27 ezres lakosú katedrálisváros, ezek valahogy eléggé egyformák és általában pont alkalmasak egynapos kirándulásra. Van egy norman-gótikus stílusú katedrálisa, egy norman vára - az egyik legjobb állapotban megmaradt egyébként. Helyi múzeum, főutca üzletekkel, éttermekkel, kávézókkal és kocsmákkal, kikötő hajókkal, víz, napfény.

Dickens - streetart a tűzfalon

Ez is egyfajta perverzió: UKIP jelöltnek lenni

A helyiek-nem-tudnak-mit-kezdeni-magukkal jelei: túl sok ezoterikus bolt, könyvekkel, sólámpákkal, angyalkártyával, giccses dísztárgyakkal. Néhány szórólap alapján úgy tűnik, van itt egy pogány keménymag, mennek az erdőbe körbeülni színes ruhákban, és még ki tudja, mit csinálni. Amúgy május elején lesz itt többnapos fesztivál, ilyet máshol is tartanak, afféle majális, de elég pogány, a Green Man tiszteletére fura színes rojtos-rongyos ruhákba öltözve táncolva felvonulnak, vannak botos és kardos táncok is. Ez az egyik kisvárosi szubkultúra.

Aztán volt pár 19. századi ruhába öltözött ember, ki is derült hamar, hogy aznap épp Charles Dickens jelmez-vásár van. Mármint frankón - főleg a helyiek - 19. századi korabeli jelmezeket meg kiegészítőket árultak. Eléggé jogos a kérdés, hogy kinek, de gondolom, ez már rámutat a másik megszállott csoportra. Amúgy azért Dickens, mert ő itt meg a környéken élt egy ideig és több regényét is helyi épületek, tájak ihlették - pl. Szép remények, Pickwick Klub, stb. A helyi múzeum egy része tulajdonképpen Dickens kiállítás. Szóval gondolom, vannak a műkedvelő színészek, vagy azok, akik csak simán szeretnek Dickens-figuráknak beöltözni.

Aztán találkoztunk néhány steampunk fiatallal, feltételezem, ők a Dickens-rajongás ellenében képviselik a steampunk irányvonalat. Lehet, hogy ez valamilyen generációs ellentétből fakatd. Ebből már szép konfliktus tudna kibontakozni egy Midsomer Murders epizódban.

Mindebből már láthatjátok, hogy igen jól mulattunk, az idő se volt túl rossz, és a fő látnivalók megtekintése után vidáman vonatkoztunk vissza Londonba.