Ki lesz az új bristoli polgármester? 2. A pártok jelöltjei

Politikai sorozatunk első részében arról írtunk, hogy mért is lesz november 15-én polgármester-választás Bristolban. Az alábbiakban a pártos jelöltekről ejtünk néhány szót.

A teljesség igénye nélkül szeretnénk bemutatni a pártok jelöltjeit. Azért nem fogunk mindenkiről beszámolni, mert nem minden jelölttel találkoztunk személyesen, illetve nem mind elég komoly ahhoz, hogy említést érdemeljen. A sort a pártok jelöltjei nyitják, a második részt pedig a függetlenek képezik.

Marvin Rees az egyetlen színesbőrű jelölt, a Munkáspárt delegáltja. Bristoli születésű és ő a legesélyesebb a poszt elnyerésére. Fontosnak tartja, hogy a tömegközlekedés terén változás történjen, szerinte, ha nem sikerül a polgármesternek elérnie, hogy a buszhálózat és a jegyárak terén fejlődést érezzenek a helyiek, akkor nem fogják újraválasztani. Az egyik legfontosabb választási igérete a "living wage" vagyis a létminimum eléréséhez szükséges közalkalmazotti fizetés bevezetése. Jelenleg Angliában a minimálbér bruttó 6 font óránként és sok városi alkalmazott nagyjából ennyit is kap a munkájáért. Rees a living wage bevezetésével plusz 1 fontot ígér azon városi alkalmazottaknak, akik eddig csak 6 fontot kerestek, és ezzel akarja "rákényszeríteni" a privát szektort arra, hogy ők is így tegyenek saját alkalmazottaikkal. Nagy kérdés, hogy ezt a béremelést miből fogja finanszírozni. Az elmúlt két évben Bristol 25 millió fontos megszorító csomagot kapott, sok közintézményt bezártak és embereket bocsátottak el, a létminimum bevezetése pedig hatalmas terhet jelentene a városnak. Rees, csakúgy mint a többi jelölt, támogatja azt az elképzelést, hogy egy új (Premier League színvonalú) arénát építsenek a városban.

Jon Rogers a Lib Dem párt jelöltje és őszintén szólva elég rossz szónok, saját nézetei kifejtése közben gyakran összezavarodik. A közösségi közlekedés neki is vesszőparipája, ő 1,50 fontos buszjegyeket ígér a jelenlegi 3 font helyett. Bristoli háziorvos volt sokáig, több éve tagja a városi tanácsnak, melyet az ő pártja vezetett eddig és ők nyomták le az emberek torkán a fentebb említett megszorításokat. Ugyan a szórólapján azt hangoztatja, hogy a választás közte és Rees között dől majd el, a helyi fogadóirodák az ötödik helyre várják őt. Egyébként a mi környékünkön (Ashley) lakik és a kedvenc helye Bristolban a St. Andrews park, ahol a foursquare.com-on Boldi a mayor.

Geoff Gollop a konzervatív jelölt, ő korábban a Lord Mayor tisztségét is betöltötte. Nagyon szelíden, kimérten beszél, néha annyira halkan, hogy nem is értettük, mit mondott a népgyűléseken. Természetesen szeretne jobb közösségi közlekedést és egy új arénát Bristolban.




Neil Maggs a Respect párt (mert Angliában ilyen is van) jelöltje. Minél több alkalommal halljuk beszélni, annál inkább meg vagyunk győződve róla, hogy bolond. Mindig nagyon kiabálva beszél vörös arccal, ami már eleve ijesztő. Illetve olyan, mintha önmaga paródiája lenne, mi mindig csodálkozunk, hogy nem röhög rajta mindenki. Amúgy iskolában dolgozik mint gazdaságis. A konkrét programja az, hogy legyen teljes foglalkoztatottság, vagyis "munkát mindenkinek"! A terv szerint azok a srácok pl., akik nem tudják befejezni a sulit (gimit), kalapácsot és szöget kapnak a kezükbe és szépen mennek felújítani a város tulajdonában lévő romos, elhagyott házakat. Ezzel a lakhatás is megoldódik, nem csak a munkanélküliség. Amikor a nők helyzetéről szervezett népgyűlésen megkérdezték, hogy a sok bezárt óvodát hogyan nyitná meg újra, akkor is ezzel válaszolt, mondván, az olcsóbb lakások lehetővé tennék, hogy a nőknek ne kelljen visszamenni dolgozni, otthon maradhatnak a gyerekekkel. (Bravó!) A kultúráról és a művészekről alkotott véleménye alapján, meg azért is, mert nem túl esélyes jelölt, nem meglepő, hogy nem hívták meg a Colston Hall-ba a népgyűlésre, ahol pont a helyi kultúra helyzetéről tartottak vitát. Ő mégis elment (a jegy ingyenes volt, csak online kellett regisztrálni, Boldi is ott volt) és amikor elkezdődött a vita, hangosan kiabált a sorok között, összetépte a jegyét és a fecniket a moderátor arcába vágta. Ezt követően a demokratikus deficitre hivatkozva a hallgatóságot felszólította, hogy távozzanak vele együtt a teremből. Egy ember követte.

Daniella Radice az egyetlen nő a polgármesteri székért zajló versenyben, a Zöld párt jelöltje. Zöld Bristolt szeretne és sok zöld munkát. Zöld lakásokat és a zöldebb közterületeket. Nagyon halk, őt se mindig lehet hallani és nem szívesen konfrontálódik a többi jelölttel. Ő is akar új stadiont, de zöldebbet szeretne, mint amilyen a londoni olimpiára készült. (Boldi itt csak hülyéskedik, mert nem tud semmit a nőről.) Daniella hivatkozott arra is, hogy mivel ő az egyetlen nő jelölt, eleve alternatívát nyújt és ezért kéne rá szavazni. Az ő pet-projektje a szomszédsági tanácsok (neighbourhood council) bevezetése, ami egyfajta ellenpontja lenne a szerintük túlságosan is centralizált új polgármesteri hatalomnak. Ez nagyobb beleszólást tenne lehetővé a helyiek számára a saját ügyeikről szóló döntésekbe.

Tom Baldwin szakszervezeti és szocialista jelölt fő programja a megszorítások elleni küzdelem. Nem igazán derült ki eddig, hogyan oldaná meg a helyzetet, csak a gazdagok be nem fizetett adójára és bankokban tartott vagyonára hivatkozik. Azt ígéri, minden eddigi, a Lib-Dem vezetés által végrehajtott megszorítást, szolgáltatás-megszüntetést, privatizációt stb visszacsinál. Ezenkívül kiderült a gyűléseken, hogy 29 éves, lelkes feminista és a köztulajdon híve. Azt hiszem, kicsit bolond.