Bristol politikai élete mindenképpen felpezsdült az új rendszer bevezetése óta. Nem telik el nap anélkül, hogy valahol ne tartanának népgyűlést (ún. hustings) ahova a szervezők - civil szervezetek, helyi közösségek, érdekképviseleti csoportok - meghívják a jelölteket; hol többet, hol kevesebbet. Ezek a népgyűlések (mi három ilyenen vettünk részt) nagyjából egyformán zajlanak.
Van egy moderátor, aki köszönti az egybegyűlteket, elmondja, hogy merre találhatóak a mosdók és a vészkijáratok(!), majd röviden bemutatja a jelölteket, akiknek az adott témakörök szerint (fiatalok vagy a nők helyzete, kultúra és művészet, környezetvédelem, stb.) kérdéseket tesz fel, és ők 2 percben kifejthetik álláspontjukat. Ezt követően a közönség előre elküldött kérdései közül választanak ki párat, amire ismét válaszolhatnak a wannabe-polgimesterek. A népgyűlés végén a hallgatóság soraiból tehetnek fel azonnali kérdéseket, de a kérdezőnek meg kell jelölnie, hogy ki az a két-három jelölt, akitől választ vár.
Mivel már három különböző hustingson voltunk, könnyen lebuknak azok a jelöltek, akik ugyanazokat a történeteket mesélik (Neil Maggs arról, hogyan tüntetett a saját nyugdíja megszüntetése ellen a fiatalokkal, vagy hogy védte meg az iskolában a fiatalokat, hogy a gonosz katona be ne sorozza őket; Tom Baldwin hogyan tüntetett a megszorítások ellen, stb).
Van egy moderátor, aki köszönti az egybegyűlteket, elmondja, hogy merre találhatóak a mosdók és a vészkijáratok(!), majd röviden bemutatja a jelölteket, akiknek az adott témakörök szerint (fiatalok vagy a nők helyzete, kultúra és művészet, környezetvédelem, stb.) kérdéseket tesz fel, és ők 2 percben kifejthetik álláspontjukat. Ezt követően a közönség előre elküldött kérdései közül választanak ki párat, amire ismét válaszolhatnak a wannabe-polgimesterek. A népgyűlés végén a hallgatóság soraiból tehetnek fel azonnali kérdéseket, de a kérdezőnek meg kell jelölnie, hogy ki az a két-három jelölt, akitől választ vár.
Mivel már három különböző hustingson voltunk, könnyen lebuknak azok a jelöltek, akik ugyanazokat a történeteket mesélik (Neil Maggs arról, hogyan tüntetett a saját nyugdíja megszüntetése ellen a fiatalokkal, vagy hogy védte meg az iskolában a fiatalokat, hogy a gonosz katona be ne sorozza őket; Tom Baldwin hogyan tüntetett a megszorítások ellen, stb).
Érdekes az is, hogy a jelöltek eljöttek akkor is, ha egy ifjúsági szervezet hívta őket, hogy a fiatalok helyzetéről beszélgessenek (hm, pedig ők nem is szavazhatnak, ugye), akkor is, amikor egy nőszervezet hívta őket.
Itt egy beszámoló az egyik gyűlésről:
A Bristol Women's Voice nevű szervezet nagyon profin elnökölt eseménye 2 órán át tartott, 8 jelölt volt jelen, volt az elején két kör, amikor minden jelölt kapott 2-2 percet, hogy elmondja a mondandóját. Utána a korábban elküldött kérdések mentek körbe, 5 db, különböző témákban. A levezető elnök nagyon profi volt, betartatta az időt, időnként figyelmeztette a jelölteket, hogy amiket ígérnek, ha megválasztatnak, számon is fogjuk ám kérni rajtuk, néha gyors kézfelemeléses szavazást tartott a teremben lévő (szinte csak női) közönséggel - pl. ki nem érzi magát biztonságban a városközpontban? Kit akadályoztak a munkájában, munkahelyre való visszatérésben, elhelyezkedésben az otthoni ápolási, gyereknevelési, ellátási kötelezettségei? Ki gondolja, hogy a sztriptízbárok teljesen rendben vannak a városközpontban? És hasonlóak. Ez azonnali visszajelzést is adott a jelölteknek az adott témában. Az első körben általánosabb kérdésben kellett nyilatkozni: nők alul-reprezentáltsága a döntéshozatalban, a városi tanácsban, mit tennének ez ellen. Utána a közönség kérdései: 1. Gyermekellátó rendszer fejlesztése 2. Élne-e polgármesterként az engedély megtagadásával, visszavonásával olyan szórakozóhelyek esetében, amelyek a nők elleni erőszak kultúráját propagálják, vagy ahol a nők nem érzik magukat biztonságban (És erre minden jelölt igent mondott!) 3. Mit terveznek tenni a munkaerőpiaci, nőket sújtó életkori diszkrimináció ellen? 4. Hogyan kezelnék az utcai prostitúciót? 5. Tömegközlekedés (ez eléggé slágertéma itt, minden vitán felmerült eddig, mindenki elégedetlen a mostani privát szolgáltatóval és a jegyárakkal), különös tekintettel a nőkre, akik többet használják. Meg kell, hogy mondjam, ha nem tudom, melyik jelölt milyen párti (vagy független), nem biztos, hogy meg tudtam volna mondani a válaszai alapján (ez azt hiszem, Magyarországon nem történhetne meg). Alapvető dolgokban egyetértés volt (több nőt a politikába, döntéshozatalba, a nőket súlyosabban érintik a megszorítások, a prostitúció rossz, stb). Persze, más kérdés, hogy a megválasztott polgármester majd végül mit tesz valójában, mit tart be az ígéreteiből, de így legalább lehetőség van rá, hogy témák megjelenjenek, és bizony az is alakítja a mondandót, hogy ott ül egy csomó nő, aki esetleg lehurrog, ha nem tetszik nekik, amit mondasz, és az is, hogy mit mond a többi jelölt (ciki a sztriptízklubokat támogatni, ha előtted minden felszólaló hevesen ellenezte). Mindenképpen érdekes tapasztalat volt a népgyűlések látogatása, még ha a várost és problémáit nem is ismerjük olyan jól, tanulságos volt demokrácia szempontjából is.
Itt egy beszámoló az egyik gyűlésről:
A Bristol Women's Voice nevű szervezet nagyon profin elnökölt eseménye 2 órán át tartott, 8 jelölt volt jelen, volt az elején két kör, amikor minden jelölt kapott 2-2 percet, hogy elmondja a mondandóját. Utána a korábban elküldött kérdések mentek körbe, 5 db, különböző témákban. A levezető elnök nagyon profi volt, betartatta az időt, időnként figyelmeztette a jelölteket, hogy amiket ígérnek, ha megválasztatnak, számon is fogjuk ám kérni rajtuk, néha gyors kézfelemeléses szavazást tartott a teremben lévő (szinte csak női) közönséggel - pl. ki nem érzi magát biztonságban a városközpontban? Kit akadályoztak a munkájában, munkahelyre való visszatérésben, elhelyezkedésben az otthoni ápolási, gyereknevelési, ellátási kötelezettségei? Ki gondolja, hogy a sztriptízbárok teljesen rendben vannak a városközpontban? És hasonlóak. Ez azonnali visszajelzést is adott a jelölteknek az adott témában. Az első körben általánosabb kérdésben kellett nyilatkozni: nők alul-reprezentáltsága a döntéshozatalban, a városi tanácsban, mit tennének ez ellen. Utána a közönség kérdései: 1. Gyermekellátó rendszer fejlesztése 2. Élne-e polgármesterként az engedély megtagadásával, visszavonásával olyan szórakozóhelyek esetében, amelyek a nők elleni erőszak kultúráját propagálják, vagy ahol a nők nem érzik magukat biztonságban (És erre minden jelölt igent mondott!) 3. Mit terveznek tenni a munkaerőpiaci, nőket sújtó életkori diszkrimináció ellen? 4. Hogyan kezelnék az utcai prostitúciót? 5. Tömegközlekedés (ez eléggé slágertéma itt, minden vitán felmerült eddig, mindenki elégedetlen a mostani privát szolgáltatóval és a jegyárakkal), különös tekintettel a nőkre, akik többet használják. Meg kell, hogy mondjam, ha nem tudom, melyik jelölt milyen párti (vagy független), nem biztos, hogy meg tudtam volna mondani a válaszai alapján (ez azt hiszem, Magyarországon nem történhetne meg). Alapvető dolgokban egyetértés volt (több nőt a politikába, döntéshozatalba, a nőket súlyosabban érintik a megszorítások, a prostitúció rossz, stb). Persze, más kérdés, hogy a megválasztott polgármester majd végül mit tesz valójában, mit tart be az ígéreteiből, de így legalább lehetőség van rá, hogy témák megjelenjenek, és bizony az is alakítja a mondandót, hogy ott ül egy csomó nő, aki esetleg lehurrog, ha nem tetszik nekik, amit mondasz, és az is, hogy mit mond a többi jelölt (ciki a sztriptízklubokat támogatni, ha előtted minden felszólaló hevesen ellenezte). Mindenképpen érdekes tapasztalat volt a népgyűlések látogatása, még ha a várost és problémáit nem is ismerjük olyan jól, tanulságos volt demokrácia szempontjából is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése