Llanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrobwllllantysiliogogogoch*

* Ez a leghosszabb walesi szó. Egy település neve, ami az Anglesey nevű szigeten található. Nagyjából ezt jelenti: Szűz Mária temploma a fehér mogyoró üregében a gyors örvényhez közel és a vörös barlangi Szt. Tysilio temploma". Állítólag az 1860-as években reklámfogásként találták ki ezt a nevet (gondolom, a helyiek), hogy az egész Egyesült Királyság leghosszabb nevű vasútállomása lehessenek.

Na itt nem jártunk, viszont Cardiffban, a walesi fővárosban igen. Egynapos buszos kirándulást tettünk, mivel Cardiff Bristoltól csak egyórányira van. Nem sikerült mindent megnézni, amit szerettünk volna, így aztán mindenképp vissza kell még mennünk. Lehetőleg szebb időben. :)

Cardiff-i vár

Sétáltunk a belvárosban, körbejártuk a várat szép alaposan (mivel a 11 fontos belépőt kicsit borsosnak találtuk), megnéztük a mellette található Bute parkot, ahol éppen az esti tűzijáték előkészületei zajlottak. Kimentünk a kikötőbe is, amit az elmúlt években teljesen felújítottak, átépítettek; került oda egy új kulturális központ, a nemzetgyűlés épülete, bevásárlóközpont boltokkal és éttermekkel. A kikötő még most is tele volt vitorlásokkal és mindenféle hajókon is be lehet járni jó pénzért. Ott található továbbá a norvég templom, amit norvég tengerészek alapítottak, akik tengeri útjaik során itt megpihenhettek, hazai újságokat olvashattak, gondolom, még imádkozhattak is, ha nagyon akartak. Később a helyi norvég közösség (nem röhög!) központja is lett, Roald Dahl, aki cardiffi születésű, itt lett megkeresztelve.

Millennium centre, az új kulturális központ

Norvég templom

Kikötő

Cardiffban, mivel Wales fővárosa, több jelentős múzeum is van. Az egyik a St Fagans, ami egy szabadtéri, skanzenszerű, a wales-i történelmet és az emberek életét bemutató múzeum, de ez nagyon messze van a belvárostól, majd legközelebb nézzük meg. Van egy szépművészeti-régészeti-természettudományos múzeum, ahol szép Turnereket láttunk, Boldi pedig végigjárta a régészeti kiállítást. Közel 150 fontot el tudodtt volna költeni a helyi ajándékboltban található régészeti könyvekre. Ennek a múzeumnak az impresszionista és poszt-impresszionista anyaga nagyrészt a Davies nővéreknek köszönhető. Gwendoline és Margaret Davies az apjuktól örökölt vagyonukat műgyűjtésbe és jótékonykodásba fektették és magángyűjteményük már az életükben látogatható volt, később pedig a cardiffi múzeumra szállt. Egy minket nem annyira megérintő látnivaló, de másoknak érdekes lehet, a Doctor Who nevű sorozat kultuszának szentelt kiállítás. Mi nem ismertük ezt, de a wikipedia szerint a BBC sorozata minden idők leghosszabb ideig futó sci-fi sorozata (1963-1989-ig futott, majd egy kis megszakítás után 2005 óta jelenleg is látható).

A legérdekesebb élményünk viszont a The Cardiff Story nevű városi múzeumhoz köthető. Ez eléggé hasonlít a bristoli M Shedhez, mivel itt is inkább a város lakóin, mint csak a puszta épületeken van a hangsúly. A helyiek saját tárgyai és történetei is szerepelnek a kiállításon, ami nem olyan rég nyílt meg, így továbbra is várják a felajánlásokat. Természetesen vannak nagy kivetítők, kisebb érintőképernyők, interaktivitás, filmvetítés. Utóbbin pl. kisfilmek egyes szakmákról, emberekről és a munkájukról, a mozgó halárusról, akiről halála után utcát neveztek el, egy nőről, aki a szivargyárról osztja meg emlékeit, ahol legalább 30 évig dolgozott. Szóval a személyes történeteké, az oral history-é a főszerep. Ami viszont a legnagyobb meglepetést okozta, az egyik "teremőr", aki szívesen elegyedik beszélgetésbe minden látogatóval, így hamar kiderült számára, honnan jövünk. Erre magyarul kezdett el beszélni, mivel egy ideig volt egy magyar kolléganője, aki tanítgatta őt magyarul (valamiért nagyon érdeklik a különféle nyelvek). A beszélgetés során aztán kiderült, hogy elég jól ismeri Magyarországot (bár nincsenek magyar felmenői), sokat járt ott még a kommunizmus alatt, a végén még a Walesi bárdokból is idézett magyarul. :) Ott is volt, amikor a vers walesi fordítását előadták, ami szerinte sokkal jobban sikerült, mint az angol verzió. A végén már gyanút fogtunk, hogyhogy ennyire ismeri az országot (állítólag korábban köztisztviselő volt, kérdés milyen pozícióban...) és mit csinált ő rendszeresen Budapesten. Közben összeismertet egy észak-walesi családdal, hogy hallgathassuk a walesi nyelvet, ők meg a Balatonon jártak nemrég... Mindenki barátságosan elbeszélget ezen a szombat délelőttön egymással, aztán nézzük tovább a kiállítást.
Dafyddot megtaláltuk a múzeum honlapján is, ha valaki Cardiffban jár, keresse meg, állítólag hivatásos idegenvezető is.

Babaház, ami egy cardiffi ház lakóit mutatja a 20. század különböző évtizedeiben. Ez a modern kor dolgozó nője, laptopján kopog

...miközben a modern kor férfija vacsorát készít

Cardiff különböző korokból származó térképeit egymásra lehet rakni és így megnézni alulról átvilágítva, mi hogyan változott az évszázadok során

Minden tárgy egy történetet mesél...

Itt versenyeztetni lehetett a különféle szállító eszközöket (ló, hajó, vasút)

Mindenki kipróbálhatja, milyen is a várostervezés

A nap végefelé az aranykeresztről elnevezett melegbárban pihentünk meg. A pasta és a sör is nagyon finom volt, mellettünk két konzervatív öltözetű idősebb hölgy beszélgetett. Amint az eső elállt, nagyszerű tűzijátékot nézhettünk, mivel úgy tűnik, Walesben a király elleni merénylő elfogásának ünnepét is hamarabb ülik, mint Angliában. Közel 10 órányi sétálás után adtunk egy kicsit a globalizációnak is; bementünk a Burger Kingbe egy forró csokira és egy teára. Kábultan és kimerülten sétáltunk vissza a buszmegállóba és kilenc óra után nem sokkal magunk mögött hagytuk a várost, hogy Newporton és a Severn Bridge-en keresztül visszamenjünk Bristolba. Mély benyomást tett ránk Wales fővárosa, és ha tehetjük, újra ellátogatunk Edward király koronájának legszebb gyémántjába.