(Update: mióta ezt a bejegyzést megírtam, megint rossz az idő...)
Blaise Castle
Amióta szép az idő, igyekszünk kimozdulni, kirándulgatni - egyelőre csak a városon belül. Volt itt már szép idő május elején, jelesen a születésnapomon. Az volt az első nap - és sokáig az utolsó is - amikor egyetértettünk a mezítlábas angolokkal. Sőt, én még jégkrémet is ettem! A szülinapi kirándulás vonatozással kezdődött Sea Mills állomásig, onnan pedig sajnos elég bénán, illetve sehogy sem jelölt túraútvonalon haladt tovább. De nem tévedtünk el. A fő állomás Blaise Castle volt, a castle maga egy 19. századi replikakastély, illetve inkább hogy minivár, és csak kívülről lehetett megszemlélni.
A környéken amúgy hatalmas zöld terület, tele piknikező családokkal, természetesen. Ami érdekesebb, az a Blaise Castle House, ami a régen itt lakott birtokos család lakóháza, jelenleg városi múzeum és mint ilyen, ingyenes, és életmódtörténettel, illetve magának a háznak a történetével foglalkozó kiállítás van benne. Különben nagyon büszkék rá, hogy Jane Austen a Northanger Abbey című regényében a legremekebb angliai helynek nevezte.
Eastville Park
Az elmúlt hétvégék egyikén pedig, mivel későn keltünk és nem terveztük el előre előző nap, hova menjünk, továbbá szendvicseket sem készítettünk és egyáltalán... szóval nem tudtunk egész napos, Bristolon kívüli kirándulást tenni, ezért gondoltuk, a változatosság kedvéért most egy tőlünk kicsit messzebb lévő parkba megyünk. Ez az Eastville park, ami Eastville kerület/városrész kikapcsolódóhelye. Van benne egy tó is, a tóban halak, amiket valószínűleg az itteni lengyelek előszeretettek kihalásznak (mért lenne kint különben a tájékoztató táblán külön lengyelül is a szöveg a horgászási szabályzatról?), hattyúk, kacsák és más madarak, amelyekbe néha beleakadnak a horgok - ezért sem szabad akárhol horgászni!
A park mellett közvetlenül van egy régi, elhanyagolt temető is, nem messze tőle a picike helyi zsidó temető. Miután kinapoztuk magunkat egy közelünkben ülő magyar párhoz hasonlóan, teáztunk a termoszunkból (na, azt azért vittünk), kicsit körülnéztünk a parkban és belebotlottunk egy filippinó juniálisba. Nem viccelek, a helyi fülöp-szigeteki közösség tartott fesztivált, amatőr, fejhangon beszélő konferansziékkal, angol popszámokat éneklő fellépőkkel, és sátorokkal. A sátorokban a legérdekesebb a filippinó kaja volt, ezt leszámítva leginkább az ország GDP-jének nagy részét kitevő, a kivándoroltak által hazajuttatott keresetekkel kapcsolatos szolgáltatások voltak: pénzküldés haza gyorsan és olcsón, ingatlan és egyéb befektetési lehetőségek az óhazában, plusz az örökzöld olcsó hazatelefonálás. Érdekes élmény volt, rajtunk kívül csak a biztonsági emberek és az elsősegélysátorban üldögélők voltak fehérek.
Blaise Castle
Amióta szép az idő, igyekszünk kimozdulni, kirándulgatni - egyelőre csak a városon belül. Volt itt már szép idő május elején, jelesen a születésnapomon. Az volt az első nap - és sokáig az utolsó is - amikor egyetértettünk a mezítlábas angolokkal. Sőt, én még jégkrémet is ettem! A szülinapi kirándulás vonatozással kezdődött Sea Mills állomásig, onnan pedig sajnos elég bénán, illetve sehogy sem jelölt túraútvonalon haladt tovább. De nem tévedtünk el. A fő állomás Blaise Castle volt, a castle maga egy 19. századi replikakastély, illetve inkább hogy minivár, és csak kívülről lehetett megszemlélni.
 |
| Blaise Castle, egy makettvár |
A környéken amúgy hatalmas zöld terület, tele piknikező családokkal, természetesen. Ami érdekesebb, az a Blaise Castle House, ami a régen itt lakott birtokos család lakóháza, jelenleg városi múzeum és mint ilyen, ingyenes, és életmódtörténettel, illetve magának a háznak a történetével foglalkozó kiállítás van benne. Különben nagyon büszkék rá, hogy Jane Austen a Northanger Abbey című regényében a legremekebb angliai helynek nevezte.
 |
| Blaise Castle House Museum |
 |
| Blaise Castle House |
Az elmúlt hétvégék egyikén pedig, mivel későn keltünk és nem terveztük el előre előző nap, hova menjünk, továbbá szendvicseket sem készítettünk és egyáltalán... szóval nem tudtunk egész napos, Bristolon kívüli kirándulást tenni, ezért gondoltuk, a változatosság kedvéért most egy tőlünk kicsit messzebb lévő parkba megyünk. Ez az Eastville park, ami Eastville kerület/városrész kikapcsolódóhelye. Van benne egy tó is, a tóban halak, amiket valószínűleg az itteni lengyelek előszeretettek kihalásznak (mért lenne kint különben a tájékoztató táblán külön lengyelül is a szöveg a horgászási szabályzatról?), hattyúk, kacsák és más madarak, amelyekbe néha beleakadnak a horgok - ezért sem szabad akárhol horgászni!
 |
| Zsidó temető az Eastville Park mellett |
A park mellett közvetlenül van egy régi, elhanyagolt temető is, nem messze tőle a picike helyi zsidó temető. Miután kinapoztuk magunkat egy közelünkben ülő magyar párhoz hasonlóan, teáztunk a termoszunkból (na, azt azért vittünk), kicsit körülnéztünk a parkban és belebotlottunk egy filippinó juniálisba. Nem viccelek, a helyi fülöp-szigeteki közösség tartott fesztivált, amatőr, fejhangon beszélő konferansziékkal, angol popszámokat éneklő fellépőkkel, és sátorokkal. A sátorokban a legérdekesebb a filippinó kaja volt, ezt leszámítva leginkább az ország GDP-jének nagy részét kitevő, a kivándoroltak által hazajuttatott keresetekkel kapcsolatos szolgáltatások voltak: pénzküldés haza gyorsan és olcsón, ingatlan és egyéb befektetési lehetőségek az óhazában, plusz az örökzöld olcsó hazatelefonálás. Érdekes élmény volt, rajtunk kívül csak a biztonsági emberek és az elsősegélysátorban üldögélők voltak fehérek.
 |
| Veteményeskertek a park mellett |
 |
| egyáltalánnemtudjukmilyen madár |
Szerintem, ezek vadkacsák. /Imádják a kukoricát + a száraz kenyeret./
VálaszTörlés