Upfest - Graffitibe borul dél Bristol

Május végén egy elég izgi fesztivált csaptak Bristolban. A North Street, ami egyébként az Avon déli partján fekszik, de mindegy, egy hétvégére szépen össze lett graffitizve, a dolog művészi értelmében, hála az Upfest-nek.

A két kerület, Bedminster és Southville, ahol az esemény volt, sok érdekes közterületnek és műintézménynek adnak otthont. A deszkás parktól a dohánygyárbólszínházig két délutánon is végigjártam a fesztivált, hogy megnézzem, mi fán terem itt a kortárs graffiti. Természetesen volt zene és hűsítő, ezekről pár zenekar/DJ és sok vendéglátós gondoskodott.

Kényelmi okokból mindkét nap a koriparkban kezdtem; közel is volt, ismertem a helyet és egyébként is ott voltak a legnagyobb számban művészek. Több mint 300 alkotó vett részt összesen a buliban, 21 helyszínen elosztva. A rendezvény alkalmából a skate parkban felállítottak egy New Yorki-i metrókocsi másolatot is, amit természetesen Hulkkal kentek le.

Az utcán sétálva sok emberbe botlottam, akik a rendezvény térképét böngészték és keresték a következő állomást, helyszínt. A north street-i kocsmák java csatlakozott a bulihoz, ahol csak egy talpalatnyi sörkert is volt, mindenhol festegetett valaki. Mivel nekem ez a környék általában nem esik útba, jó alkalom volt a fesztivál arra, hogy megismerjem a helyi italmérő intézményeket. Párat fel is fogok venni a Foursquare listámra.

A fesztivál jellegéből adódóan különböző fázisokban láthattam a művek születését és betekintést nyerhettem az alkotók által alkalmazott technikák kimeríthetetlen tárházába.
Nem tudom, hogy Banksy miatt, vagy más okokból kifolyólag, de a stencilezés itt nagyon népszerű. A képek szín szerinti rétegre bontása és egyenkénti felfestése gyakran alkalmazott módszer Bristolban, de általában egy vagy két színt szoktak használni. (Fekete vagy fehér alapon.) A fesztiválon volt olyan, aki 32 sablonréteget használt egyetlen graffiti elkészítéséhez.

  

A másik nagyon ügyes módszer a hálók használata a színátmenetek kifinomult megjelenítésére. Ilyenkor a művész a már majdnem kész kép egyes részleteit úgy dolgozza ki, hogy a festékszóró és a felület közé egy változó sűrűségű hálót tart, ami a festék egy részét felfogja, másik részét pedig átengedi. Attól függően, hogy milyen hálót és milyen közel tart a felülethez, lesz erős vagy enyhe két szín között az átmenet. Az eszköz, ami viszont mindent felülír, nem más, mint a cipőpaszta. De erről később! 

Persze vannak olyan technikák is, amiket le se lehet írni, vagy ha igen, akkor túl egyszerűen hangzik; pl. van, aki csak úgy nekiáll és fest. Bizonyára ennek is van egy előkészítő/tervező fázisa, de a laikus számára úgy tűnhet, mintha ezek az alakok csak úgy fejből csinálnák azt, amit csinálnak.

 

 

A fentebb leírtak persze egy edzett graffitisnek nem jelentenek újdonságot, engem viszont lenyűgözött és magával ragadott a dolog, ahogy a helyszíneken szóló kellemes zene is. A koris parkban természetesen old skool hip hop ment, kicsit odébb, a North Street Green-en élő MC-k nyomták, meg valami agresszív techno szólt. Ezen a kis zöld területen rengeteg művész és még több lelkes rajongó szorult össze, alig lehetett megmozdulni. Nem is nagyon értettem azokat, akik ott festettek, mert a közönség konkrétan a tarkójuknál volt. Két srác alkotása tetszett itt a legjobban: ők szerényen egy kétméteres önarcképet festettek. Ego.

DJ nemtudomki a bedminster-i skate parkban

A Tobacco Factory nem csak graffitiseknek, hanem árusoknak is otthont adott, főleg urban ruhákat és kellékeket lehetett venni. Az egyik cég (Merk Wood) büszkén hirdette, hogy "alapítva kb. 2012-ben". Megvárom, amíg nemzetközi márka lesz, majd csak akkor veszek tőlük sapkát 10 fontért. A parkolóban volt a karácsony Boldinak. Egy nagy falat állítottak, ahova mindenki azt írt/rajzolt, amit akart (aka Doodle Wall). A tollakat, amivel alkotni lehetett, a főszponzor, a Posca adta. Mivel a fal már tökre tele volt, de láttam egy közeli bárnál pár üres felületet, fogtam pár tollat és átmentem rajzolni. Voálá.

Cím nélkül

Mivel nem festékszórót használtam, elég gagyi lett, ráadásul ez kb. ugyanaz a szint, mint amikor tizenévesen leszoktam a rajzlapra firkálásról. Attól viszont, hogy tollal rajzoltam fel, marha sokáig tartott. Amúgy egészséges elfoglaltság volt nekem, mert két órán át nem gyújtottam rá. Lekötött.
Amikor elkészültem vele és nem volt más hátra, mint gyönyörködni a műalkotásomban, jött három kamasz, akik megdicsérték, majd szépen összefirkálták, főként a korábban említett cipőpasztával.

A Bar BS3-tól, ahol én is hozzájárultam a fesztivál sokszínűségéhez, visszasétáltam a Dohánygyárhoz. Itt sok zene és egy beltéri kiállítás is további élményekkel gazdagított engem, a helyi sörről már nem is beszélve. Szerencsénk volt az idővel, de estére azért hűvösebb lett, meg hát el is fáradtam a járkálástól, ezért leültem egy asztalhoz és hallgattam a hip hop zenét. Sajnos a kimerültség miatt csak bólogatni tudtam, jobban nem tudott megmozgatni a muzsika. 

Tobacco Factory

A falak mellett természetesen az autók is megkapták a magukét. Bristolban amúgy is sok gépjárművet látni, amit graffiti díszít. (Erről érdemes lesz majd egy külön blogbejegyzést is készítenem!) Szerintem ez egy nehezebb feladat, mint sík felületre kenni, nem is láttam sok olyat, ami nagyon tetszett volna. Persze az Audit elfogadnám. 

A több száz kép közül nagyon nehéz volt kiválasztani azokat, amiket nem mutatok meg. Ezért is tartott egy hónapig megírni ezt a posztot és még most is biztos vagyok benne, hogy lesz, akinek ennyi fotó túl sok. Az általam legjobbnak ítélteket is nehéz volt persze kiválogatni. Ahogy minden más művészeti ágnál, úgy a graffitinél is nagyra értékelem, ha látszik a "végterméken", hogy sok gondolkodás és kemény munka eredménye.