Bristol Grinders - deszkakultúra

Őszi kirándulás

Amíg még jó idő van - és itt tovább van jó idő, mint Magyarországon, hehe - igyekszünk kihasználni és felfedezni a környéket, már amit egy nap alatt és tömegközlekedéssel meg lehet járni. Legutóbb klassz kis egynapos kirándulást szerveztünk magunknak Wellsbe és Glastonburybe, erről következik most fényképes beszámoló.

Kirándulás az Avon mentén

Nem tudom, tudjátok-e rólunk, de mi szeretünk kirándulni. Sajnos a kirándulásnak itt kicsit határt szab a tömegközlekedési lehetőségek szűkössége. Ha lenne autónk és tudnánk vezetni, könnyebb lenne - de erről majd esetleg egy másik, kifejezetten a közlekedésről szóló bejegyzésben, amennyiben bárkit is érdekelne...

Ezért aztán, bár vannak nagyra törő terveink, egyelőre leginkább a várost igyekszünk felfedezni, meg a szűkebben vett környékét, ahova még busszal normálisan el lehet jutni (értsd: visszafele is jön busz, nem csak kifele - ez nem feltétlenül alapvető amúgy).

Még egyszer a tenger

Próbáljuk pótolni mulasztásainkat és beszámolni még a nyári-koraőszi eseményekről. Már egy ideje terveztük, hogy elmegyünk ide, de valahogy az igazi nyári időben nem került rá sor. 

Weston-super-mare egy 19. századi angol tengerparti üdülőhely, a hotelek és más épületek nagy része a századfordulóról, vagy az 1920-30-as évekről való, amikor nyilván a fürdőkultúra fellendült a városban. Vonattal Bristolból kb. félórára van, szóval nem vészes.

Megkésett augusztusi beszámoló

Mivel korábban ígértük, hogy az augusztusi programokról is beszámolunk, muszáj volt megírni ezt a bejegyzést. Pedig augusztusban aztán nem történt annyi minden, mint júliusban, de mindegy.

Hogy néznek ki az angolok? 2.

Ígértem itt, hogy lesz folytatása ennek a témának, hát íme. Amúgy azóta láttam egy másik nagyit is, akin rajzfilmes tetoválás volt, neki konkrétan Tapsi Hapsi, a vádliján. Tudom, hogy két példából nem kell mindjárt tendenciára következtetni, de mégis kezdem azt gondolni, valóban az unokák szórakoztatására tetováltatnak néhányan.

Szóval az öltözködésről. Ez is nyilván szubjektív lesz, és a megfigyeléseim leginkább bristoli tapasztalatokra korlátozódnak. (Frissítés: beletettem még képeket, hogy jobban értsétek, mire gondolok.)

Hogy beszélnek az angolok? 2.

Amikor az ember idegen nyelvet tanul, rájön, mennyi olyan szót is tud az anyanyelvén, amire amúgy nem is gondolt volna. És amiket egyáltalán nem használ napi szinten, mégis ha látja valahol, tudja, mi az. (pl. imbuszkulcs, posztó, istráng, varangy, és felsorolhatnék nagyon sok állat- és növényfajt). Vagy mondjuk nem is tudja pontosan, nem  ismerné fel, ha látná, mégis ismeri magának a szónak az értelmét (pl. bricska, sármány, lengéscsillapító, és felsorolhatnék még több állat- és növényfajt. :)) Nem beszélve az olyan jó kis szavakról, mint anyaszomorító, cselszövő, törleszkedik, slattyog, szöszmötöl, fanyar, ebugatta, gézengúz, felfuvalkodott. (Kezeket fel, ki használta az elmúlt egy hétben azt a szót, hogy kátrány!)

Bristol fesztiválváros

Mondhatnánk azt is, hogy azért nem írtunk a blogra egy ideje, mert állandóan fesztiválokon vagyunk, és ez valamennyire igaz is. Úgyhogy eldöntöttük, nem írunk róluk külön bejegyzéseket, hanem egyben foglaljuk össze a júliusi fesztivál-eseményeket. (Bizakodva abban, hogy augusztusban is lesz annyi, hogy külön poszt foglalkozzon vele.)

Hogy néznek ki az angolok?

Ez most egy elég szubjektív bejegyzés lesz, nem mintha egy blogon nem állandóan szubjektív bejegyzések lennének, de még annál is...

Én alapvetően nem vagyok híve az általánosításnak, legyen szó akár azonos nemhez, korosztályhoz, nemzetiséghez, társadalmi osztályhoz tartozó emberekről. Főleg nem nagyon kedvelem a nemzet-karakterológiákat, a 21. századi nagy nemzeti keveredésben és multikulturalizmusban igen nehéz és veszélyes általános jellegzetességeket megállapítani egy-egy nemzet gyermekeiről és felnőtteiről.

Azonban.

Gromit- és bébiláz

-UPDATE: Kicsit lassú a blogírás, közben megszületett a gyerek, sőt, neve is lett pár napra rá, ő a kis Georgie.-
Egész Anglia, sőt a birodalom - vagyis ami maradt belőle - bébi-lázban ég, vagyis várja, mikor születik meg Kate és Will gyereke. Az angol újságok folyamatosan cikkezgetnek ezzel kapcsolatosan, fura fotókat tesznek közzé a gyerekágyat összeszerelő Willről, illetve Kate nagy hasáról. Azt is lehet tudni, hogy Kate hipnoszülést tervez. Mivel az angolok mindenre fogadnak, lehet persze fogadni a gyerek nemére, nevére, súlyára, a születés napjára.

Végre a tenger!!

A múltkori képtelen bejegyzés végigolvasásáért cserébe most következik egy sok fotóval ellátott, rövid szövegekkel megtűzdelt poszt.

A múlt hétvégénk elég aktívra sikerült, pedig nem is terveztük ennyire változatosra. Szombaton karnevál volt a St Pauls negyedben, erről majd talán lesz egy másik, képgazdag beszámoló, és mivel rég találkoztunk itteni első vendéglátóinkkal (alias mostohatestvéremékkel :)), gondoltuk, írunk nekik, hátha ők is elnéznének a felvonulásra. De kiderült, ők nem jönnek, mert a Jamaica streeten egy műteremház, ahol Marknak is az irodája/stúdiója/alkotóhelye van, nyitott napot tart, és ők ott lesznek. És mi is menjünk oda. 

Önkéntesképzés angol módra

Figyelem! Ez egy hosszabb poszt és még fotó sincs benne, milyen ciki már! Azért olvassátok csak el...

Korábbi posztomban említettem a közösségfejlesztő képzést, amire igazából még tavaly télen jelentkeztem. Kicsit megkésve, de most akkor beszámolok magáról a képzésről is, és ezzel az oly közkedvelt sorozat-posztok számát is szaporítom. :)
Itt Angliában sem megy mindenkinek szuperül ez a civilesdi. Ezt onnan sejtem, hogy tavaly decemberben azért nem tudtam elkezdeni ezt az önkéntesképzést (miután szakszerűen, jelentkezési lapot kitöltve jelentkeztem és el is fogadták azt), mert kiderült, hogy a szervezet, amelyik ezt a projektet vitte, becsődölt - ha jól értettem -, és egy másik vette át tőle a projektjeit. Akkor még nem lehetett tudni, mi lesz a mezítlábas edzőség sorsa, de tavaszra lett új otthona, és folytatódott, és így én is részt tudtam venni a képzésen.

Upfest - Graffitibe borul dél Bristol

Május végén egy elég izgi fesztivált csaptak Bristolban. A North Street, ami egyébként az Avon déli partján fekszik, de mindegy, egy hétvégére szépen össze lett graffitizve, a dolog művészi értelmében, hála az Upfest-nek.

St Andrews park

Bristolban is szép már az idő, úgyhogy igyekszünk megint többet kimozdulni. Mostanában leginkább csak a városon belül tettünk sétát, kisebb kirándulást. Legrövidebb kirándulásaink a szomszédos St Andrews parkba visznek, ahol jó idő esetén délutánonként hippi- és gyerektömegek örülnek a nyárnak. 

Városi kirándulásaink

(Update: mióta ezt a bejegyzést megírtam, megint rossz az idő...)

Blaise Castle

Amióta szép az idő, igyekszünk kimozdulni, kirándulgatni - egyelőre csak a városon belül. Volt itt már szép idő május elején, jelesen a születésnapomon. Az volt az első nap - és sokáig az utolsó is - amikor egyetértettünk a mezítlábas angolokkal. Sőt, én még jégkrémet is ettem! A szülinapi kirándulás vonatozással kezdődött Sea Mills állomásig, onnan pedig sajnos elég bénán, illetve sehogy sem jelölt túraútvonalon haladt tovább. De nem tévedtünk el. A fő állomás Blaise Castle volt, a castle maga egy 19. századi replikakastély, illetve inkább hogy minivár, és csak kívülről lehetett megszemlélni. 

Blaise Castle, egy makettvár

Ki lesz az új bristoli polgármester? 6. avagy Az önkormányzati választás

A cím, ahogy az a korábbi bejegyzésből is kiderült, már rég nem aktuális, de megtartottam, mert szeretem és mert így egy szép hosszú sorozat után újra időszerű lesz majd talán.

Ki lesz az új bristoli polgármester? 5. avagy "Több függetlent!"

Ferguson kampányának első napjától kezdve azon igyekeztem, hogy hozzásegítsem a győzelemhez. Így egyébként ötvöztem a kellemeset a hasznossal is. Szórólapoztam a város azon részein, amiket nem ismertem. Házról házra jártam és minden postaládába kampányanyagokat dobáltam, vagy arról győzködtem az ingatlanok tulajdonosait, hogy tegyenek ki posztereket, transzparenseket a kertjükbe, amiken Ferguson látható. A kerületek, amiket végigjártam (Redland, Cotham, Henbury, Westbury-on-Trym, Ashley) nagyon tetszettek. Valahogy az idő is mindig kedvezett pár óra járkálásnak.

Ki lesz az új bristoli polgármester? 4. avagy helyi politizálás Angliában

Tartoztam ezzel a bejegyzéssel már egy ideje, de mentségemre legyen mondva (írva) az, hogy nem sokan tolongtak az infóért a bristoli polgármesteri választásokkal kapcsolatban. Arról, hogy miért volt ez új dolog, kik indultak és milyen módon lehetett tájékozódni a jelöltek célkitűzéseiről, a korábbi bejegyzésekben olvashattok. Most összefoglalom, hogy ki lett a polgármester és mi történt azóta, hogy tavaly novemberben a város átállt egy új közigazgatási rendszerre.

Hogy beszélnek az angolok?

Bevallom, amikor annakidején láttam Mike Leigh Titkok és hazugságok című filmjét, kicsit túlzásnak tartottam Brenda Blethyn beszédmódját. És azután is, angol filmeket nézve jókat nevettem bizonyos brit kiejtéseken, számomra túlságosan is affektálónak ható beszédmódon. Ám mióta itt élek, már tudom, hogy nem csalás, nem ámítás. Emberek (jó, nem mindenki) tényleg így beszélnek. Különösen vicces, ha az ember érti is a nyelvet, mert akkor azt is hallja, hogy mennyire közönséges, érdektelen dolgokról tudnak gyönyörű British English-sel csevegni.

Az ominózus filmből az egyik legjobb jelenet itt van - német felirattal, vajon miért? (Nem tudtam máshogy berakni ide a videót, pedig nem én vagyok a béna...) Aki még nem látta, és nem akarja lelövetni a poént, ne nézze meg ezt, inkább az egész filmet. Megéri. Egyébként is: nézegessetek Mike Leigh filmeket.

Mezítlábas edző

Tudom, ez így elég hülyén hangzik, de ha szó szerint akarnám lefordítani, ezen a képzésen vettem részt március-áprilisban (Barefoot coach training). Inkább mondjuk azt, hogy közösségfejlesztő, közösségsegítő (nem tudom, a coach-nak, amennyibe nem edző, van-e megfelelő magyar fordítása). Úgy kezdődött, hogy azt gondoltam, milyen hasznos dolog is önkénteskedni, mármint hasznos a társadalomra nézve, meg nekem is, mivel munkatapasztalatot szerzek itt Angliában, kapcsolatokat, referenciát, stb. És mégsem tétlenül ülök. Még tavaly ősszel elkezdtem keresgélni, de nem olyan egyszerű itt önkéntesnek lenni, mint gondolnánk. Ugyanis itt rengeteg non-profit, önkéntes, illetve jótékony szervezet van, ez itt TÉNYLEG egy külön szektor, és eléggé profi is, persze mondhatnánk, hogy volt ideje profivá kiépülni. (Azt hiszem, ezt Angliában elég sok mindenre mondhatjuk a kertgondozástól kezdve olyan apróságokig bezárólag, mint a demokrácia.)

Egyenlő esélyek

Mivel Angliában - bocs, az Egyesült Királyságban! - érvényben van többféle jogszabály is az egyenlő bánásmód és esélyegyenlőség területén, a munkáltatóknak többek között vizsgálniuk kell az alkalmazottak, sőt, az állásokra jelentkezők ún. esélyegyenlőségi összetételét. Azt konkrétan nem tudom, ha bármilyen rejtetten diszkrimináló tendenciát fedeznek fel, mit kell tenniük... Mindenesetre ennek a kötelezettségnek a következménye, hogy a legtöbb állásra ha jelentkezünk, nem pusztán önéletrajzot kell küldeni kísérőlevéllel, vagy a jelentkezési lapot kell kitölteni, hanem egy esélyegyenlőségi kérdőívet is. Erre nincs egységes előírás, így aztán minden munkáltató maga találja ki, hogy mi legyen benne, mire kérdezzen rá, milyen kategóriákat alkosson. 

Közlekedési életkép

Mostanában több érdekes bejegyzést is láttam a Facebookon, ami a magyar jegyellenőrök kedvességéről és intelligenciájáról szólt (irónia!), gondoltam, írok róla, hogy megy ez Bristolban.
Én mondjuk nem túl sokat tömegközlekedem, Boldi tudna mesélni a helyi kisvonat megbízhatatlanságáról, de amúgyis szinte minden bristoli elégedetlen a helyi közlekedéssel és a First nevű vállalattal, amely a buszok nagy részét működteti.
A panaszok főleg arra vonatkoznak, hogy drága a jegy és a járatok nem mindig akkor jönnek, amikor kellene nekik.

Viszont a személyzet hozzáállása kicsit szimpatikusabb, mint Magyarországon.

Friss információk étkezésünkről

Az is jó Angliában, hogy sok helyen lehet indiai kaját kapni, és nem feltétlenül csak drágán. Az összes nagyobb élelmiszer-áruház készétel-szekciójában szokott lenni chicken tikka masala vagy chicken korma vagy még másfajták is (jalfrezi, biryani). Ezenkívül több márkájú üveges szószt is lehet kapni, ami igazán kényelmes, amikor az embernek gyorsan kellene valamit főznie, és mondjuk van otthon csirkemell (persze vegák zöldségekkel is készíthetik), csak megpirítja az ember és ráönti a szószt, összefőzi és kész. Nant (lepénykenyér) is lehet kapni hozzá, amit csak pár percre kell berakni a sütőbe.

LMBT történelem a városi múzeumban

Múlt hétvégén ellátogattunk megint az M Shedbe, amiről korábban már írtunk, egyrészt mert ingyenes :), másrészt mert az állandó, de egyébként folyamatosan gyarapodó várostörténeti kiállítás mellett mindig vannak időszaki kiállítások is. Most éppen az LMBT történelmi hónap jegyében - amely nem helyi, hanem nemzetközi akció, pl. Magyarországon is volt sok érdekes rendezvény egész februárban - volt kis kamarakiállítás a bristoli meleg-mozgalomról.

Lakótársaink

Ezt a bejegyzést még tavaly decemberben írtuk, de nagy része továbbra is aktuális (ahol nem, ott frissítettük).
Mivel itt lakunk most már egy ideje, gondoltuk, írhatnánk megint a lakótársainkról, akikről az elmúlt időszakban azért sikerült többet is megtudni, mint amit ebben a korábbi bejegyzésben elmondtunk.